Feltámadás csak a halál után lehetséges.

Jézus szereti Lázárt. Lázár beteg. Jézusnak hatalmában áll meggyógyítani őt, és mégis vár két napot, mielőtt útnak indulna… mintha megvárni akarta volna, mintha biztos akart volna benne lenni előbb, hogy Lázár valóban meg is hal. Szerintem igen. Sőt. Szerintem ez nagyon aktuális kérdés a mi mindennapjainkban is, hogy feltámadás nincs, nem időszerű, nem lehet a halál előtt.

Meg tudod-e várni, amíg a másik kiszenved?

Lenyűgözően fontos ez. Hogy a másikat a szenvedéstől megkímélni és megmenteni próbálod, és azonnal rohansz, segítesz, vagy megvárod előbb, szelíden és alázattal, a rend íránti lenyűgözött tisztelet állapotában, amíg a szenvedés a dolgát elvégzi, míg az ember kiszenved. Tehát belehal. Hamis céljaiba, téves vágyaiba, gyáva önközpontúságába,

Magába…

Nos? Hogy választasz? Feltámadás a halál előtt nem időszerű, és igen, legnagyobb alázat a szenvedést egymásnak megengedni, a mindenség munkájába nem beleszólni próbálni. Hogy akkor mikor, és honnan tudható? Nagyon egyszerű. Felnéz. Az ember a halál pillanatáig magában pörög, és a mélypont az, amikor fel-néz. Végre. Ekkor kell ott legyünk egymásnak, amikor néz, a másik ember, fel, akkor nyújts kezet! 

*

Abban az időben Lázár testvérei megüzenték Jézusnak: „Uram, nézd, beteg, akit szeretsz!” Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni, hogy az Isten Fia megdicsőüljön.” Jézus szerette őket: Mártát, Máriát és Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még, ahol volt, aztán így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk el ismét Judeába!” Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. Amint Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked.” Jézus ezt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni.” Erre Márta így szólt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is hal, élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” Márta ezt válaszolta neki: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön!” Jézus a lelke mélyéig megrendült és megindult. Megkérdezte: „Hova temettétek?” Azok így szóltak: „Jöjj, Uram, és lásd!” Ekkor Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette őt!” Némelyek azonban így szóltak: „Ő, aki visszaadta a vak látását, nem akadályozhatta volna meg, hogy meghaljon?” Jézus pedig, még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy kővel elzárt barlang volt. Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ!” Márta, az elhunyt testvére megjegyezte: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” Jézus ezt válaszolta neki: „Mondtam már neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét!” Elvették tehát a követ. Jézus az égre emelte szemét, és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló nép miatt mondom, hogy higgyék: te küldöttét engem!” E szavak után Jézus hangos szóval kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!” A halott azonnal kijött, kezén és lábán a rátekert leplekkel, arcán pedig a kendővel, amelyet fejére csavartak. Jézus megparancsolta: „Oldjátok föl, hogy járni tudjon!” A zsidók közül, akik Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett.

Jn 11,3–7. 17. 20–27. 33b–45

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!