Mélyen elkeserítenek néha a facebook hozzászólások, a sötétség mértéke, hogy basszus, mennyire kevesen értik, még kevesebben Csinálják, és közben hányan gondolják azt, hogy mégis, sőt, hogy okosabbak. Másrészt vicces is ez. Naponta olvas, függi, de hogy ennek oka van, hogy tehát nyilvánvalóan Kap valamit itt, különben nem jönne, azt nem veszi észre, hanem helyette beszól, személyeskedik, kioktat. Nehéz ez néha. Pedig értem, hogy mért teszi, és abszolút, igaza is van, mert az ember meg KELL ölje, amit nem ért, muszáj, mert az az önképét, a világnézetét veszélyeteti, hiszen mindent ki kell dobjon, ha Igazat szólok, ami veszélyes, sőt, rettenetesen félelemetes, tehát muszáj vitatni, megalázni, porba tiporni, engem, rugdosni, amíg mozgok, akár megölni, ha lehetne, és én abszolút értem ezt, hiszen csináltam másokkal én is, és innen tudom, hogy nem baj, szabad, mert korszak csak, a tagadás a megadás előtt, de néha akkor is sok ez mostanában, sőt

konkrétan FÁJ is időnként.

Nem, amit mond, az sem, ahogy, hanem az állapota FÁJ, nekem, az együttérzésem és a tehetetlenség, hogy én igazán mindent megtettem, hogyan mondhatnám másképp, egyszerűbb képet, konkrétabban, személyesebben hogyan lehetne, miközben persze, hogy tudom, hogy kibillentem épp, hiszen NEM dolgom, NEM akarhatom az üzenetet átvinni, valamint hogy a maga idejében eszébe jut majd, amikor eléggé fáj majd már neki falai mögött kilátástalansága, egy nap omlik, Fény gyúlik, és akkor Hálás lesz. Tudom ezt. Mert többen jöttek már így vissza. Az Igazság valódi, Élő, ellenállhatatlan Mag, ami az ember fülén át a Lelkébe ellenállás esetén is bejut, amit épp az ellenállás, az ellenállás hevessége mutat, és aztán már csak idő. Idővel bizonyosan kihajt. Amikor az ellenkező vélekedések falai tapasztalati úton, tehát magány, és kudarc, és szenvedés által leomlanak. De ez fáj. Nekem. Most. Amikor olykor kibillenek. Mert LÁTOM, hogy nincs jól ma, és sokat, nagyon sokat kell még szenvedjen, amíg alul átesik. Látom ezt. Amint azt is, hogy

a Harag is a Vonzalom jele.

Érdekes ez, is, nagyon. Hogy az odaadás gyakran kritika, mindig kirtika IS először. Mert igenis Tökéletest remélünk, sőt, a Nő látja a lehetőséget a Férfiban, hogy mennyivel nagyszerűbb lehetne, mely okból türelmetlen, szinte dühös olykor vele, ami mégsem baj. Mert a Lényeg nem az érzelem jellege, hanem hogy ki felé irányul. Oka van, nyilvánvalóan, Vonzom, Dolgom vele,  másmilyennek, jobbnak szeretném azonnal, ÉN, Akarom, bárcsak hívna, engedne, érintene már. Vicces ez nagyon. És a nagy kérdés persze, hogy túléli-e az első, a zsigeri, az elvakult, a reflex csapást a Lovag, tehát hogy páncélban érkezett-e. Ugyanis nyilvánvalóan a Nő a Sárkány IS, naná, ki tart ott, hogy sárkány már ne lenne, Van. És a Sárkány első rekaciója, hogy ÖL. Próbál. Mert a Sárkány tudatlan, elemi ösztön csupán, spontán önvédelem, aminek azonban, tehát a tudatlanságnak, a vak, tehát könnyen manipulálható önközpontúságnak sok nagyság, mind ennek esett áldozatul. Salome tánca.

A felelősségemen szoktam még elmerengeni ilyenkor, a tálcán.

Mert egymást erősítik, közös harcban, egységfrontban tobzódnak az értetlenek, mintha valami Szent Ügy lenne tőlem a világot megóvni. Nem látják, hogy Róluk is szól. Ami nem baj, persze, és a kövek sem, amíg bírom, bár ma megütött, hogy kell-e ez nekem tulajdonképpen. A  nagynyilvánosság. Minek? Hiszen nem muszáj megosszam a linket. Ha nem lenne Joós István, ember oldal, ha nem tenném oda ki, akkor vita sem lenne, csak a saját köreikben, sőt, akár el is zárhatnám az írásokat, előfizetés mögé az egészet. Aztán itt mindig elakadok, mert fontosabb, Nagyobb. Hmm. Jézus mit tenne? Egyrészt nyilvánvalóan adná, bárkinek, aki fogadja, folyamatosan, de másrészt a lincselni szándékozók közül ő is távozott. Érzékeny ez. Min is múlik? Hogy én hogy élem meg. És másrészt tudja-e az ember egyáltalán értékelni, amiért nem kell erőfeszítsen? Évek óta kérdés ez bennem. Hiszen Hozzá is el kellett menni, ha valaki hallgatni akarta, órák vagy napok útja volt.

Jézus.

Hivatkozzák de nem értik. Pedig látványosan nyilvánvaló, hogy pontosan azt Élte, amiről én is beszélek. EGY nő érintette őt, sőt, olajjal a lábát kente, Hittel és Bizalommal, a MINDEN vagyonát érő olajat, az EGÉSZET rákente, és Jézus Harca és Kötelessége és Küldetése nem ez az Egy Nő volt mégsem, NEM vele beszélgetett, hanem meggyógyította, amikor először találkoztak, majd feloldozta, Irányt mutatott neki, befogadta ezzel, hogy magát megmutatta, amikor megmentette, végül megvédte. A Nő pedig hálás volt, követte, és Jézus a Világban, kívül képviselte az Ügyet, tömegek felé egyrészt, és másrészt konkrét férfiak konkrét lábait mosva. Ez van. Csudába is. És aligha merengett előfizetésen, nyilván, bár másrészt a talán világ is más volt, akkoriban még, szívesebben adakoztak, szívesen hívták meg, mecénások és támogatók, termet, szamarat is kapott, hmm, miután kért, igen, előbb. Beszédesek a számok. 74 369 kattintás érkezett januárban, pontosan tizen fizettek elő, és a fejemet is kb ennyien akarják.

: )

Másrészt tudom, hogy jól van ez így, nem is lehet másképp, hiszen a Szó sem kéne, ha az emberek jól lennének. Nincsenek. Persze, hogy nem adnak tehát, se pénzt, se tiszteletet, hanem hosszú leveleket írnak, választ mihamarabb, részleteset várva, ami a jobbik eset. Az emberek az olcsó kézműves sajtnak örülnek ma, azt akar, nem fogja fel, hogy lehetetlen, sőt, a többség az ingyen kóstolót falja a pult sarkában, két marokkal, és követel még, azt hiszi gazdagszik ettől, miközben pont összemegy, mert totálisan felelőtlen, amit persze, hogy nem ért, szembesülni ezzel végképp nem akar, tehát indulattal dobálja a pultost meg, ha az szólni mer. … Jól sikerült kép. :) … Hogy a megoldás mi? Passz. Te mit tennél? Csinálhatom így, amíg bírom, vagy abbahagyhatom, vagy lehet másképp. Nyilván. Abbahagyni még nem tudom, viszont méltatlannak érzem néha, bármit is jelent, tehát, igen, változás érik, érzéseket erről a „szerkesztőségbe” fogadok örömmel.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!