… mert Áldoznom időszerű … ADNI Amit Tudok, megosztani a Bőséget … játékosan … és NEM törődni tovább azzal, hogy mit kapok érte … BÍZNI a Rendben, inni a Vizet, amiről beszélek, az Élet Vizét … a Lelkesedés Láng, a Láng Fény, a Fény Erő … LÁNG Lobog Bennem … sőt: Vagyok … Igazából a Láng Vagyok … és FA táplál, igen … és bár töprenghetek rajta, hogy honnan lesz még fa, de a Láng Dolga Égni, Bízni … WOW, hiszen a Kereszt a Fa … az Egóm Keresztje AZ Áldozat … az Egóm keresztje, tehát félelem ellenére vállalt önkéntes lemondása, alárendelődése, alázata ami ÉG … ami AZ Égbe emel … a FA … és az alázat, a szolgálat, a tűzrevetés táplálja a Lángot … deszép ez … hiszen a kereszt bennem van, mindigis bennem volt, a Félelem … és a Szenvedés EZÉRT az első fontos lépés … mert ekkor kezd tisztulni a zavar … mikor a vállamra veszem a keresztet … mert addig bennem volt, de ekkortól már megkülönböztetem Magamat a Kereszttől … meghasonlott állapot, igen, ingadozik az identitásom a Kereszt vágyai és a Keresztet Hordozó Én között … de már TUDOM … már tudom, hogy NEM a Kereszt, nem a Fa, nem az éghető, nem a félő, nem a mulandó vagyok … hanem a Hordozó, a Bátor, a Láng, az Én … a Kereszt pedig csak Fa … a kereszt “üzemanyag” … milyen tökéletes … a Fa ÉG … a kereszt az áldozat tüzében ÉG, éghet el, égethető el … CSAK abban … és amint belevetem kész … :-) … onnantól már csak Én Maradok … a Vagyok Maradok … az Én Vagyok maradok … születés … az Emberfia … nem kérek tehát többé pénzt … ÖNZÉSBŐL nem, mert NEKEM Boldogság! … és ugyanezért bíztatlak, hogy áldozz Te is, akkor gyere, ha Áldozni AKARSZ … ENGEDD, DOBD, ÉGESD azt a Fát!

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!