… sőt, olyannyira Jó, hogy teljesen mindegy, hogy ezt a „birka nép” módon általánosságban teszem, vagy egy konkrét emberre hárítok felelősséget, mert „ő a hibás” – nagyon rendben van, mindkettő, és Helyes, ha így teszek, amennyiben ezt érzem … tapasztalatom, hogy nem szabad visszariadni attól, hogy a csapból is folyik, hogy „sose hárítsd másokra a felelősséget”, hanem igenis tenni, bátran, egyenesen, és hárítani, vállalni, amit épp érzek, mert csakis így Tapasztalhatom meg, hogy mi is az Igazság, ki is valóban a Felelős – csak Így léphetek tovább … hangsúly a tapasztaláson … érteni már korábban is érthetem, de az kevés, sőt, érteni hatalmas csapda, a megértés csapdája, hogy elfojtom, ami „helytelen”, tehát nem is teszem, holott vonz, így azonban tapasztalatom sem lesz, tehát tanulni sem tudok belőle, hiába vonz, hiába foglalkoztat akár évtizedekig, nem teszem, mert „értem”, hogy „nem úgy van” … no és ezért jó tenni, tehát akár hárítani másokra felelősséget és mutogatni, ha úgy érzem, ha az az őszinte, teljesen függetlenül attól, amit értek, mert akkor, csakis így lehetnek, lesznek élményeim az Igazságról, legyen az szenvedés vagy öröm, mert az Igazság a tapasztalatban van, pontosabban a tett által okozott tapasztalatot kísérő érzetekben, a Világ, A válasz, mindig, amihez tehát előbb magamat kell vállaljam, az őszintét, Aki Most Vagyok … és persze, hogy az évtizedes elfojtás is lehetek, vállalhatom azt, szabad, akár bele is betegedhetek, a rák gyakori oka, de másrészt végül az igazság elkerülhetetlen, most vagy később, minden út önmagunk felvállalásához vezet, végül, és a most bár félelmetesnek tűnik, de összeségében lehet, hogy mégis hatékonyabb … ráadásul a megértésen is csak így juthatok túl, minden hamis istenségek legalattomosabbika, és a megértés csapdáján, magam őszintén vállalva, bármit, a hárítást is … és akkor, végül, így Valódi érzetem születhet, mert könyveken és elméleti koncepicókon túl én magam tapasztalahatom, ami Van … hogy nincsen más Felelős rajtam kívül, mert egyszerűen nincsen Más rajtam kívül … hanem csak Én … Vagyok.
Öröm, ha megosztod!
