Írtam nemrég a kereszténységben erős Mária kultusz pogány gyökereiről, hogy bizonyos értelemben túlzás, akkor most arról, hogy miért van ez szerintem mégis csak jól így. Mert Jézusnak is van társa. Ez a vélekedésem. Hogy Jézus, mármint az Istenfiú abszolút úr s király a Föld felett, akinek tehát abszolút társa van, követő, kiegészítő, koordináló minőségben. Érdekes másrészt, hogy számomra a Lélek a szellemibb, és Jézus a könyörületesebb, Helyünk felé bukdácsolva a rend Jézus által felügyelve kegyelmet adminisztrál, miközben a Lélek szellemi inspiráció módon van inkább jelen. Érdekes ez. Hogy tehát az Atya mindenképp az Atya, akiben Jézus a cselekvő szeretet, hit, biztatás, Atyára mutatás, a rendben való helyem, tehát az Atya rendjében való helyem, tehát az Atya felé segítés minősége, tehát a háromból a leglágyabb. Nekem. A Lélek pedig az itt és most időszerű üzenet, tehát a kapcsolat, a velem és jelenlét koordináló személyisége. Azaz helyes az ábrázolás. Van harmadik, és fontos a harmadik, női alak is lehet akár, de a dolga nem babusgatás, hanem koordináció, és Jézust nem ő szülte.

Abban az időben: Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!”

Lk 1,26-28

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!