Aggódom olykor, tehát… helytelenül szolgálok. Ez van. Aki aggódik, az bizonyosan helytelenül szolgál, különben nem aggódna. Kitart a megosztottság bennem, annak ellenére, hogy pedig egyre több, mára meglehetősen sok összhang tapasztalatom van. Erő. Egészen elképesztő ERŐ az összhang állapot érzete bennem, az itt és most bizonyossága, miközben másrészt végletes tudatlanság is. Nem tudom mi lesz a következő percben. Olyankor. De nem is akarom tudni. Nem tudom, nem értem, nem tervezek. Olyankor. Máskor viszont, kibillent magányos pillanatokban vágynék tudni, mikor a saját fejemben vagyok a kapcsolat helyett, mostanában gyakran. Mert feszít a jelen, kinőttem a bőröm, újba időszerű vágjak, és tudni szeretném, hogy hogyan kellene tegyem. Pedig tudom, hogy nem tudhatom. Brutális ez, mert nem tudom feloldani. Máig nem. Hanem a tudni akarás völgyébe ereszkedve kell szenvedjek, egyre sötétebb van, míg végül cselekedni kezdek…

Senki nem szolgálhat két úrnak.

Mammon a saját arroganciám, aki nekem akar. Tudást, bizonyosságot, sikert, legkönnyebb utat, és hiába tudom, hogy mindez nincsen, és soha nem is lesz, de mégis bénít a diktátor bennem. A rettegő gyermek. Bíznom kellene, völgynek dőlve, lépni, de a seggemen csúszva verem ide és oda a fejem. Kemény idő. Különösen, hogy kifelé ezt már alig mutathatom, tehát a bennem egyedüliként szolgáló asszonyt nyomom nagyon. Továbblépés helyett. Mammon fogságban tart, mert félek. Nem szenvedek eléggé. Az összhangból óvatosság (kishitűség és lustaság) okán billentem ki, és TUDOM, hogy a megoldás jelen lenni, ma, most, a helyes szolgálat minden pillanatban nyilvánvaló, csak erőt kellene hozzá találni. Erőt és önfegyelmet. Az első perchez, ami után a többi magától katartikus. Nem, ritkán, alig megy, mert mindig van “fontos stratégia téma, terv, döntés”, amin gondokodni tudok, a TETT helyett. Hmm. Nem bízhatok tovább magamban. Rend kell, rend lesz, Rendet Teszek.

*

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a mammonnak is. Ezért azt mondom nektek: ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja életét egyetlen lépésnyivel is megtoldani? És a ruházat miatt miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek a mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig nem fáradoznak és nem is szőnek. Mondom nektek: Salamon még dicsősége teljében sem öltözött úgy, mint egy ezek közül! Ha a mezei virágot, amely ma virul és holnap a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor titeket nem sokkal inkább, kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mibe öltözzünk?! Ezeket a pogányok keresik. Mert a ti mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségetek van. Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok hát a holnap miatt! A holnap majd gondoskodik magáról! Elég a mának a maga baja.”

Mt 6,24-34

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!