A gondolatmenet eleje a VilágKép oldalon, itt olvasható, alább pedig folytatom, mert napok óta ezen merengek, hogy igen, az indulatukban gyilkolásig eljutó moralisták és a hatalomstratégia okán akár az igazságot is hazudni képes behódolók világából való továbblépéshez Áldozni kell, áldozni Mit vagy Kit.

Kell. Az idei húsvét témája. Számomra ez. Az év eleji kőzápor után, ami meghatározó, mert soha eddig nem éreztem még, hogy emberek valóban meg tudnának ölni, és az Együgyűek Társaságának megalakulása után, ami szintén meghatározó, mert soha ennyire nem éreztem még, hogy ez Az, végre. Az Áldozat pedig a Kulcs. Megengedés, félreállás, a Zene követése. Csak így lehet, most, immár, ami Hamvas idejében még sehogy, mert a világnak valóságosan vége lett 2012 decemberében. Hmm. Eljött a kritikus tömeg. Ezt látom. Hogy a Kapcsolódni készek, mert Helyük elfogadásához immár eleget szenvedők kritikus tömege együtt, és a Feladat is világos. Az Igazság helyreállítása, sőt, nem helyre, tehát nem vissza, hanem abba tovább Lépni, ami az Igazság, tehát a Rend Cselekvő és első felfedezése, mert őseink még kapták, adottság volt, automatikusan éltek benne, mi azonban az individualizáció áldása által elszakadtunk, mert mi már el tudtunk szakadni, tehát ismerni tudatosan mi még soha nem ismertük, akarattal soha nem választottuk, most először ÉRkezünk ide immár el, a Tér a Rendet most először Választja. Csodaszép ez. A Lehetőség, a Feladat, a Megtiszteltetés. Itt és Most. Lenni, Lépni, ebben tovább, ami tehát az ember hármasságának, a Szellem, Lélek és Test igazságának helyreállítását, tehát immár, most először szabad akarat alapú választását, tehát egyéni, tehát össztársadalmi szinten való integrációját jelenti, ami a szükségszerű következő Lépés, ami csakis egyetlen Módon történhet meg: Példa útján, tehát

Csinálás által.

Ami, és ez nagyon durva, Egy emberen múlik. Ha EGY elkezdi, bárhol, bárki, akkor már Van a többiek számára fix pont, kristályszerkezet minta, és az Egész kicsapódhat. Csudába is, EZ nyomaszt. Hogy a kísérletező Egyek egyike vagyok, akik közül, ha bármelyikünknek sikerül, amint tehát a kristály, tehát a szerkezet, tehát a kísérlet megfelelő akkor AZONNAL kapcsolódnak, elképesztő tempóval és Erővel kapcsolódnak mások is, és így össztársadalmi Egy épül, Egy a sokakból, Egy s Ég, a kapcsolódások által, határok nélkül, és ez, tehát az összes kapcsolódás, és az Egész szerkezete az mind azt az elsőt mintázza, ami az első kis kristály, ami a Renddel már eléggé összhangba került, tehát már elég stabil mindhárom dimenziójában, hogy a folyamatot beindítsa. Ez Van. Hogy tehát, ha kapcsolódni akar az ember, akkor vagy engedje, ha valamely struktúra megérinti, és máris történik, ha az jó, vagy álljon ki, ha magában stabilitást érez. Működni akkor fog, ha ez hármas. Külön külön, tehát egyikhez vagy másikhoz is kapcsolódnak, idealisták a Szellem, hullámzók a Lélek, önzők az Anyag ágán, de működni, tehát Élni, tehát Éltetni CSAKIS a hármas tud, amikor tehát a Szellem, vagyis az Igazság, vagyis a Rend, vagyis a Kapcsolat dolgában stabil, és a Lélek, tehát az önfelvállalás, tehát a Vágyak, tehát az Érzelmek, tehát a Szeretet dolgában stabil, és az Anyag, tehát a Test, tehát a Fizikai, tehát a Kiegyenlítés és Megújulás dolgában stabil. Szép ez nagyon. Hogy minden egyéb kevés. MINDEN egyéb esetben erőlködés van, ha pedig erőlködést tapasztalok biztosan tudhatom, hogy még az egyéb eseteknél tartok, amire soha nem az erőfeszítés a válasz, hanem a tovább Rendezés, annak megengedése, magamban, de mégis kifelé, mert a reakciókra figyelve, így a világban kívül, a reakciókban rácsodálkozva arra, ami akad, ami tehát még nem “elég” igaz, míg a Játékosság végül beáll, ahol marad, igen, erőfeszítés, amint a madár is ad bele erőt a szárnyával, de erőlködés többé nincsen. Lenyűgöző ez. És külön még hozzá, hogy a kritikus tömeg, a kritikus stabilitás küszöbén hirtelen megnő a várakozók, a kapcsolódni Akarók száma, ami által az alaprendszert, tehát a Kristályt, a belsőt, tehát a születő Rendet ezzel ők többlet nyomás alá helyezik, ami épp nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az utolsó kis átállások, tehát hazugságfelszámolások, tehát elengedések is megtörténjenek. Alkímia. Hmm. Áldozat. Mert az Egyén magát Mindenestől adva lehet csak tökéletesen Eszközzé. Ami ugye lehetetlen. Közelítés tehát. Ennek is megengedése, hogy a Célt el itt nem érem. De nem is kell. Időszerűt elég. Az Akarat ennyi, és az Akarat Legyen Meg.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!