Legyetek okosak, mint a kígyók – konkrét tanács, ráadásul a galambok szelidsége előtt, ami engem konkrétan zavart, éveken át. Hogy de hisz jó kell legyek, akkor okos hogyan, pláne hogyhogy előbb okos. Majd rettenetesen sok önzés jött a világból szembe… Kemény, radikális, könyörtelen önzés, emberek, akik Akartak, tőlem vagy engem vagy velem vagy ellenem, sőt AKARTAK, most, mindent, de azonnal, és én szelíd voltam csak és kedves, és próbáltam megfelelni, éveken át, mentem mindenkivel teázni, aki csak megkeresett, és hagytam, sőt elkapni, és csendesen letenni próbáltam a felém hajított köveket, míg egy nap – miközben egyik oldalon már sziklák záporoztak, mert kinek képzelem magam, és a másik oldalon emberek az ajtómat verték, hogy de most azonnal találkozzunk, mert van mit adjunk egymásnak –, arra jöttem rá, hogy a kettő ugyanaz, arrogancia, hogy világi vagy spirituális az mindegy, és magam vonom mindkettőt magamra, mert ÉN arrogáns vagyok, ugyanis nem tartok mértéket és rendet. Sem abban, amit magamból megosztok, sem abban, hogy hozzám kapcsolódni hogyan lehet. Kemény és fájdalmas, a világ által sebesre szaggatott úton tanultam, hogy ez így nem megy, hogy vagyok én is, bármit nem viselek el, és muszáj, magam és mások miatt is MUSZÁJ rend-szert bevezessek. Magam miatt, hogy bírjam, sőt építkezni tudjak, és mások miatt, mert túlzás, sok, nem időszerű az üzenetek egy része, ezért borulnak emberek ki, ami az ÉN felelősségem, mert túl könnyen, azonnal hozzáférhető, pedig a másik nem ezért jött, kóstolót szeretett volna csak, én pedig keretek, tehát fokozatosság hiányában túladagoltam. Változtattam tehát, és

jelenetem, működik!

Az elmúlt fél év nagy tanulsága, hogy valóban okosnak kell előbb lenni, galamb előtt a kígyó, az derült ugyanis ki, hogy a tiszta szabályokat a világ nem egyszerűen jól fogadja, de a KÉRDEZZ, FELELEK révén jobb, komolyabb, alaposabban leírt kérdések érkeznek, amikre válaszolni én mélyebben tudok, az ÉNHÁZ irányába mini népvándorlás indult, folyamatosan jönnek emberek Tihanyba hozzám, órákra és napokra, már keresgélni kell a naptárban a helyet, a blogon bevezetett TAGSÁG is tökéletesen működik, nyugodtan írhatom a komolyabb, haladóbb, mélyebb bejegyzéseket, amióta világosan elválnak a nyilvános és mindenkinek szóló tartalomtól, azóta senki nem kövez értük, az ÉNTÁBOR (július vége, Tihany) a közösségben való részvételhez, a KÉPVISELŐSÉG az iskolához, az augusztusi EGOLÓGIA képzés a módszerhez kapcsolódni tiszta felület, érthető, választható, rendezett keretek, amitől ráadásul nőttem is, tehát kevésbé jelentkezik a “de hiszen mi egy szinten vagyunk, azonnal érj rá velem beszélgetni” igény. Csoda. Csoda, hogy VALÓBAN okos kell az ember legyen. Előbb. Semmi nem szól, semmi nem szólhat mindenkinek, tehát fontos a rendszer, hogy tiszta és igaz legyen, az egymástól elváló csatornák, esetemben az ÉNAKADÉMIA, tulajdonképpen “csak” kapcsolódási mód, hozzám és a hozzám kapcsolódókhoz, amihez valóban kell a kígyó okossága, ami a megérzésekben, mélyen, valahol az ösztönök világában lakik, a fentieket MIND óvatosan, picit félve vezettem be, de bevezettem, mert egy a csendes Nyugalomból kiváló, egyre hangosodó, olykor picit türelmetlen hang súgta a lényem legmélyén, hogy talán máshogy, talán inkább így kéne. EZ a kígyó. A praktikus Bölcsesség, az itt és most időszerű, bár önzőnek tűnik, de szükségszerű, mert önvédelem ÉS növekvő hatékonyság, ami mindenkiben Jelen, a Lélek galambjának párja, a szelídség hasznosulásának feltétele: az Emberi zsigeri önvédelem – hogy hallgatni merünk-e rá pedig a kérdés. Nos? Hajrá!

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés?

Akkor ajánlom, ha érdekel a régebbi tartalom, vagy támogatni szeretnéd a munkát. Bővebb info ITT.