Te milyen gyakran vagy képes kicsi lenni? Kisebb. Kisebb ott, ahol TUDOD, hogy igazából a nagyobb vagy egyébként. Nos? Sok múlik ezen. És lenyűgözően gyakran van rá szükség, hogy ne erőből és felülről oldjon meg helyzeteket az ember, hanem alulról. Kisebbként. A másik alá mozdulva. Gyakori élményem ez. No nem, hogy mindig sikerül, de hogy gyakran lenne ez az üdvözítő. Továbbá az ajándékok, amikor megteszem. Több szinten is. Mert legbelül a másik is mindig tudja, hogy most ebben ő kicsi, kisebb lenne igazából, és örül, hogy partner voltam a játékban, tehát a hála alap, ami a gyakorlatban áldozatkészséget és szeretetet indukál, ami erősödő kapcsolatok kovásza. Másrészt a világ is új módokon jut ilyenkor hozzám el, új módokon tapasztalom, valahogy egyre közelebbről – kegyelmi ajándékokat az kap, aki maga kegyes –, harmadrészt pedig jó érzés nekem magamnak. Amikor megteszem. Hogy nem csak képes lennék rá, de valóban meg is teszem. Nő a férfi alá, Férfi a hozzá fordulók irányába kell tudjon kisebbként rendeződjék, ami a működő közösségek, mert az igazi szerelem titka, hogy nem is egyszerűen csak egymásért, de egymásért és az ügyért megtesszük.

*

Abban az időben: Jézus elment Galileából a Jordán (folyó) mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék nála. János azonban tiltakozott: „Neked kellene megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?” Jézus azonban így szólt: „Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos.” Erre János engedett neki. Jézus pedig megkeresztelkedett. Mihelyt feljött a vízből, íme, megnyílt az ég, és látta Isten Lelkét galamb módjára magára szállni. És íme, hang hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!”

Mt 3,13-17

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!