Advent harmadik napjára a tökéletes téma az okosság és bölcsesség. Sőt. Napjainkban talán minden nap témája is lehetne akár, mert lenyűgözően képtelenek vagyunk, nagyon kell szenvedjünk, hogy mégis megpróbáljunk másra támaszkodni, mint a saját eszünk, és – még rosszabb – igazságérzetünk. Emberek tömegei bukdácsolnak, egyik katasztrófa követi a másikat eme egyszerű okból kifolyólag, hogy nagyok és fontosak vágyunk, tehát próbálunk lenni. Érthető amúgy. Biztonságot remélünk attól, ha nagy és fontos az ember, logikus is, hogy itt keressük, de nem itt van. Hanem a kicsiségben. Mert ha az ember kicsi, akkor egészen egyszerűen nincsen más lehetősége, mint hogy alárendelni magát, tehát elfogad, vezetést és korlátokat, gondoskodást és szeretetet, odbízza magát bármi is lesz, egy tökéletlen érzésre, hiszen nem tehet mást, mert kicsi, ami a működő élet titka. Te hogy vagy ezzel? Őszintén… Nagy és fontos akarsz lenni, vagy “beéred” azzal hogy egyáltalán vagy – micsoda csoda! – és összességében, nyilvánvalóan: kicsi? Lenyűgöző számomra, hogy az élet annál harcosabb és fájdalmasabb, minél nagyobbnak és fontosabbnak tévedi magát az ember, annál nehezebb, annál több a konfliktus, agresszió, vita, míg ezzel szemben valóságos hatalma van annak, aki elég nyugodt hozzá, hogy kicsi merjen lenni. Férfinak közösségben, nőnek a férfi fölött is. Hogy állsz ezzel? Megfigyelésem, hogy túl fontosnak tartja magát, nem elég kicsi lélekben, aki gyakran vitatkozik, kenyérrel visszadobni ezért képtelen, csakhogy az önvédelemben az ember maga vérzik el. Jobb feladni. Legyetek kicsik, légy kicsi, igyekszem én is kisebb lenni! És engedelmesebb. Neked is szívből ajánlom! 

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés

Akkor ajánljuk, ha érdekel a mélyebb tartalom, vagy támogatni szeretnéd a munkát. Bővebb info ITT.