Egy alap témában nem értek a keresztény dogmákkal egyet, és ezt olyannyira fontosnak érzem, hogy kivételesen előfizetés mögött folytatom csak, mert nem akarom a nyájas olvasót megbotránkoztatni, hanem harcedzett lelki csatalovak számára, akkor, tehát, a véleményem, érzésem, tudásom, nyugalmam erről a témáról: hogy Isten NEM küldte a fiát. Hanem a fiú jött. Isten úgy szerette a világot, hogy teljes szabadságot adott minden fiának, Jézust, de bennünket is beleértve, hogy mi azt tehessünk, amit csak jónak látunk, azzal arányban amennyire Látni képesek vagyunk. Jézus jönni akart. Jönni akart, mert az Atya felé törekszik, ő is, mert maga továbblépni így, önmagát LEfelé, hozzánk áldozva tudott, így lépett FELJézus maga miatt jött. Bármilyen kemény is ez, de FONTOS érteni, hogy az abszolút példa – Jézus – is MAGA miatt cselekszik végül, még ha az jó is másoknak – nekünk – ugyanis az ember, sőt az Egó útja végül egyszerűen csak az önközpontúság és a szolgálat között feszül. Mégpedig NEM azért, mert rájövünk, hogy így helyes, másokat “kell” szolgálni, hanem mert belső szükségletünk támad rá, mert NEKÜNK magunknak így jobb. Az önismeret az önközpontúság bábja, beszéltem erről nemrég, nos a szolgálat pedig az önközpontúság, tehát az Egó pillangója. Érted? Érted… Szép ez nagyon, hogy az egót nem legyőzni kell, nem lehet legyőzni, hanem újjászületik, amint a hívást meghallja. Az Atya nem küld. Hanem az Atya HÍV. Folyamatosan és fáradhatatlanul, Téged, engem, mindÉNkit. Fel. Ami a fény. A világosság, ami a cselekvésben, a másik emberrel való kapcsolódásban, a személyes Hely elfoglalásában, tehát a saját fejünkön tomboló sötétségen KÍVÜL való létben és részvételben valóságosan és mindörökké Van. Ami az üdvösség. Boldog az ember másképp nem, hanem csakis a szentek útján lehet. LE-felé lépj, ha FEL-felé haladnál, Vesd magad el, vesd magad LE! Lábakhoz…

*

Abban az időben így tanított Jézus: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd jusson nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe.”

Jn 3,16-21

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!