Tudod-e mi a böjt? Én is azt hittem… aztán szépen, lassan, fokozatosan derült az elmúlt években ki, hogy a táplálkozás bár alapvető, de csak egy területe az életnek, és sok más is van, ahol magam meghaladni, a vágyaimat leküzdeni érdemes. Hogy miért? Hmm. Picit, mint a késleltetett orgazmus, olyan ez – mert jobb lesz. Másképp mondva: mert aki böjtölni, tehát a megfelelő időt kivárni, tehát az eseményeket nem sietettetni képes, az nem hamarkodja el; még másképp: a dolgoknak később van ideje, később valóban felkészült az ember, mint azt magáról gondolja. A tavasz nagy témája szerintem ez, hogy a kikelet mikor is jön el. A túl korán pattanó rügy lefagy. A túl későn nyíló – van ilyen egyáltalán? Soha ki nem nyílót látok sokat. Meg persze emberben van azért későn nyíló is, amikor idő nem marad már a kibontakozásra, az érkező tél miatt.

A böjt önmagunk legyőzése.

Amit táplálkozás mellett az élet minden területén érdemes gyakorlni, mert általában igaz, hogy kevesebb elég, mint amit habzsolni folyamatosan vágyunk, sőt a hasát sem csapja el, aki mértéket tartani képes, aminek javuló teljesítmény, egészséges életvitel is eredménye. Akarj, sőt tegyél kevesebbet! Meglepő talán, mégis legkomolyabb, magamnak is mondom. Elég a kevesebb. Fogyasztani ÉS tenni is, nagyböjt idején jó ebben változtatni. Amihez a táplálkozás alap. De ugyanez igaz az energia kiadására is, lassulj picit ebben a negyven napban. Lassulj és láss – mert ígérem tisztábban fogsz. És aztán majd amikor már valóban tiszta a látásod, akkor cselekedj, cselekvést akkor visszatartani többé úgysem tudod. Mert az Igaz nézőpont azonnali tetteket eredményez. Ami a böjt, tehát az önkontroll, tehát az időszakos nemcselekvés ajándéka.

*

Abban az időben: A Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse. Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odalépett hozzá a kísértő és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!” Jézus ezt felelte: „Írva van: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazon igével, mely Isten szájából származik.” Ezután a szent városba vitte őt a sátán, és a templom oromzatára állította. Így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad! Hiszen írva van: Angyalainak megparancsolta: A tenyerükön hordozzanak téged, hogy kőbe ne üsd a lábadat!” Jézus ezt válaszolta: „De az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!” Végül egy igen magas hegyre vitte őt a sátán. Megmutatta neki a világ valamennyi országát és azok gazdagságát. Azután így szólt: „Ezt mind neked adom, ha leborulsz és imádsz engem!” Ekkor Jézus azt mondta neki: „Takarodj, sátán! Mert írva van: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” Erre otthagyta őt a sátán, és íme, angyalok jöttek és szolgáltak neki.

Mt 4,1-11

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!