… Alig értenek az emberek. Egyre többen, de mégis, alig. … Nem baj ez. Dehogy. … Mert egyre többen éreznek. … Érzik, hogy Valami Van. … és vonzódnak, és jönnek, és közelednek … és akarnak … AKARNAK … egyre többen … ami olyan mint a szél, amitől a Vagyok bennem megremeg, mint a gyertya lángja … mikor akarnak … érzékeny vagyok … próbálok tehát teret adni, de immár struktúrát is, épp ezért … helyet, időpontokat, módot … amin sokan fennakadnak … hogy kinek képzelem magam … milyen alapon akarom őt keretek közé szorítani … túl van már azon, régen, hiszen ő szabad, és kiteljesedett … pláne, hogy pénzt adjon … ugyanmár … egyenlők vagyunk, nincs rám szükége, akkor nincs, így nincs … holott nekem ez A szolgálatom, dolgom, funkcióm, örömöm, munkám … holott igenis éhenhalok, ha nem tudok kenyeret venni … holott ő keresett engem, nem én őt … de nem figyel, bele sem gondol, abszolút képtelen innen nézni … sértett, csalódott, önérzetes, hogy akkor hagyjuk az egészet … az alázat próbálja … ez … a struktúra … igenis kell, igenis Van a Világban, igenis időszerű még … miközben persze, hogy egyre kevésbé kell, de MÉG időszerű … az alázat próbája is … Vagyok … Kút, igen, egyre tisztább Vízzel, amihez viszont nem lehet szélviharral hozzáférni … sem búvárszivattyúval … és igen, nem KELL velem találkozni, beszélgetni … de Lehet … és akinek nem tetszik a mód, ahogy ez megtehető, tehát, hogy gémeskút van, és vödör, és vájú … aki ezt nem fogadja el … annak nyilván nem időszerű, annak nyilván nem velem van dolga. … Öröm, ha talál máshol vizet, egyre több helyen VAN Víz … : ) … és az sem baj, ha még hagyja magát szenvedni, míg jobban fáj … a fájdalom jó … ráér később visszatérni, mikor már eléggé FÁJ ahhoz, hogy a rendet is el tudja fogadni, hogy alávesse magát.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!