Megesik Veled, hogy másokban bizonytalankodsz, akár annak ellenére, hogy nemrég még bizonyosan tudtad, hogy ő és így a jó? Velem is. És nagyon érdekes, hogy a “Te vagy-e?” kérdésre soha nincs kategorikus válasz. Hanem tettek vannak, és a tettek tanusága, és a saját és mások érzései a tettek kapcsán, ami az ész – és az egó – bizonyosság iránti vágyának mégsem elégséges és kielégítő. Hmm. Külső bizonyosság nincsen. Arrogancia, hogy nekem járna, és kishitűség, hogy ne tudnám magam eldönteni, és felelősséghárítás, hogy ne is kelljen, sőt öngyilkosság gyakran, hogy a világban kergetem a választ, a saját döntésem helyett, miközben az állapotom folyamatosan romlik. Ez-e a dolgom, ő-e a társam, van-e Isten? – az igazán fontos kérdésekre nincsen külső bizonyosság, hanem csakis belső van. Hit. Megérzések mentén, mert lelkesít, mert nem tudnék ennyire lelkesedni, ha igaz nem volna. Nos? Te miben vagy bizonytalan? Mire nem kapsz érthető feleletet másoktól, bárhogy is faggatod őket? Nem is fogsz. Hanem a megérzéseid tudják, a megérzésedire hallgass, a megérzéseid mentén LÉPJ, még ha olykor botrányosak is, ma és holnap és mindig!

*

Abban az időben Keresztelő János magához hívatta két tanítványát, és ezzel a kérdéssel küldte őket az Úrhoz: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” A két férfi Jézushoz érkezve így szólt: „Keresztelő János küldött minket, és kérdezteti: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Abban az órában Jézus sokakat meggyógyított különféle bajokból és betegségekből, megszabadított a gonosz lelkektől, sok vaknak pedig visszaadta szeme világát. Jézus tehát ezt válaszolta nekik: „Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.”

Lk 7,19-23

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!