Játék, Élet, Tánc … Van … a Tánc lényege, hogy NEM tudom, NEM kell tudjam, NEM tudhatom … a Zenét … NEM tudom előre, nem kazettáról játszák, sosem ismétlődik … hanem születik, itt és most, folyamatosan … nem tudom, hanem érzem … a következő ütemet, mindig csak … sejtem az előzőből, igen, racionálisan, de az önmagában kevés – Lépni azért lépek, mert érzem, a MOST ütemét érzem, az Irányt … és a mozdulat indul, még MIELŐTT meghallanám … mert MEREK bízni abban, aki Vezet … apró, könnyed, játékos jelzések, mindig csak itt, mindig csak most, mindig csak EGY lépés … Tánc … és ez TOTÁLIS Kockázat, NINCS Bizonyosság, a SEMMIBE Lépek, folyamatosan … hiszen a saját mozdulataimat sem tudom előre, minták bár vannak, de modellezni lehetetlen, és az ütemet is csak akkor hallom mire MÁR zárom a mozdulatot … BÍZNI kell … magamban és a Vezetőben, aki valós személy, aki kívül van, akit ÉN választok, aki nélkül nincs Tánc … Bízni … hogy AZT érzi, az Irányt, a Zenét, az Időszerűt, az Igazat, hogy MERI is vállalni, tehát megadja magát, tehát Követésben van … ő is … sőt, összhangban.

FONTOS megérteni, hogy a Vezető NEM ENGEM, hanem a Zenét követi.

… a Férfi, a Mester, a Vezető … NEM ENGEM követ, hanem a Zenét … figyel rám, DE a Zenét követi … mert neki AZ a dolga, mert éppen ezért tud, mert CSAK ÍGY tud vezetni, hiszen ha engem követne nem haladnánk sehova, nem lenne közös Irányunk, sőt, állóháborúba fulladnánk hamar … hiszen épp EZÉRT választom, a Vezetőt, mert világos Irányt ad, Vezet … munkában és párkapcsolatban is … ugyanez … bízni KELL … a Vezetőben, mint önmagamban – mert Bízni csak akkor, csak annyira tudok … ha magamban bízom … hogy tehát ÉN tudok követni … őt és a zenét, tehát a Zenét, de Rajta átszűrve … elfogadás … és NEM mert nincs fülem … Van! … de nem tud nagyobb emberi közösséghez kapcsolódni, örökké magányos marad, mert magát elszigeteli, aki a csak a maga füle alapján halad … kereszt, NAGY kereszt, vedd észre, hogy kereszt …

NE AKARD, HOGY KÖVESSENEK

… fogadd el, ha így történik, de sose legyen céllá,  NE befolyásolja a hallásod … a Zenére KELL figyelj, arra, hogy TE hogyan követsz … a Zenére, ami IGEN, a Téged követőkben is szól, ők is érzik, mutatják, de sok lúd nem győzhet disznót, NEM SZABAD a követőknek akarni megfelelni … nem … a ZENE kell maradjon az Irány, saját hisztit is lehántva – különben eltévedsz … mert a Zene megújul, folyamatosan, a tegnapi dal ma már elavult, FIGYELJ … kövesd, ha hallod, vagy kövesd, akiben BÍZOL, hogy hallja … a Tánc lényege EZ … követésben lenni, JÓ Vezetőt követni Boldogság  … ÖRÜLJ, ha van kit … aki Neked hiteles … NAGY érték, ha van … FIGYELJ hát … Rá … kövesd … de ne csak nagyjából, hanem mindenben, SZÓ SZERINT … abban is, amit nem értesz – abban leginkább … a NŐ Férfit vagy Tanítót követhet, de az utóbbi csak tánciskola, gyakorlás, ami bár fontos, de csak felkészülés a Férfi érkezésére … másrészt Férfi csakis Vezetőt követhet, Nőt NEM … a Férfi esetében a Vezető mindig Tanító is egyben, a Tanító Vezető … Férfi számára tehát a Tánc idővel Ügy, tehát közös Harc, tehát Munka is egyben … Nő nem lehet Tanító … viszont a fonóban a tapasztalatokat egymással megosztani fontos és értékes – amint tánciskolában fiúkkal  gyakorolni is … és továbblépni IS … mert a tánciskola csapda IS … egy ponton TOVÁBB KELL LÉPNI … KI az ismétlődő, az unalomig ismert, a megtanult klisékből … kockáztatni … nem erőltetve, csak bátran, a döntés érett gyümölcsként hullik, amikor ÉRZED, ebben is.

Vezetőt KELL választani.

Figyelni ÉS bízni TEHÁT követni … BENNE bízni, FELÉ dőlni … ami, igen, totális kockázat, de másrészt CSAK rajtam múlik … hogy magamban bízom-e … hogy Bízom-e abban, hogy tudok követni, hogy tudok jelezni, korrigálni, egyensúlyozni, amikor kell – és akár jól esni is, ha zuhanok … hiszen nem, senki nincs kész, egy Vezető, egy Férfi, egy Tanító sem “tökéletes” … alázat ÉS önbizalom … el tudom-e fogadni, hogy bár Ő vezet, de mégis, KELL a segítségem is, támaszkodik rám … a kettő Egy … az alázat önbizalom, az önbizalom alázat … ami Erő, ami AZ alap … és nyilvánvalóan NEM önbizalom ez sem, hanem ősbizalom … nem JoósIstvánban bízom, hanem a Rendben, hogy az Jó és Van, és ÉRTEM van … hogy tehát ha JoósIstván megadja magát, ha a türelmetlen-rettegő-akarnok-kisfiú félreáll, és MER az érzéseire hallgatni, és követ, akkor a Hatalmas Én Vagyok megnyilvánul, aki a Vezető … és akkor érvényesül a Vezetés, ami értem van … CSAK így érvényesülhet, CSAK másokon keresztül, CSAK magam megadva.

A világ Isten Arca, s benne az Ember a Szem.

SZÓ SZERINT teremtettünk a saját képére – mi vagyunk a Képe, a Teremtés … az ember pedig a Szem a Képben … az ember a Teremtés Lelkének a Tükre … a Lélek megnyilvánulásának felülete … EZ az Én Vagyok … a Mindenség a Teremtésen, tehát a Világon keresztül – a Lélek az Emberben nyilvánul  meg … követni KELL … Isten nem a szavakban, nem a rációban, hanem az érzésekben kommunikál … tehát ELÉG az itt és most kihívásainak a megoldása itt és most, az időszerű az érzések alapján … elég … Lépések a Tánc … amihez elég vagyok, elég vagy, elegek vagyunk, MÁR MA … SEMMIT nem kell tanulni hozzá … a zene szól, csak a Tánc, tehát a Megadás, a Követés a kérdés … amihez el KELL fogadjam a kis eltéréseket, kilengéseket – meg KELL engedni az emberséget, másoknak, tehát magamnak … muszáj … mert szükségszerűek … MINDEN rendszerben, MINDEN kapcsolatban, MINDEN munkában … csak így lehet Kapcsolódás, csak így lehet Tánc … ami Bizalom ÉS Felelősségvállalás … ami tökéletlen, fogalmilag tökéletlen, mert nem lehet más, mivel emberi … emberek vagyunk … a Vezető, a Férfi, a Társ … mindenki ember … így tanulunk, tapasztalva, ki-ki billenve, egyensúlyozva, magunkat egymásnak megadva, beleállva … Táncot … Játékosan … Együtt.
)
Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!