Egy HR konferencián, vezetőknek adok ma, pár óra múlva elő, és tagadhatatlanul izgulok. Annak ellenére, hogy tudom, hogy jó lesz, mert alaposan felkészültem, és a Vezető Útja megfogalmazásban immár a korszakos rendszer, a mondanivaló is érthető, nekik is az lesz – izgulok, mert vonzó kell legyek. Tehát nem szuggesztív, hanem vonzó. Értve ez alatt, hogy nem másokat a lábáról lesöprő akarat-torzító mód, hanem akarat serkentő, erősítő, szándék ébresztő, magára-ismerő hatás időszerű. Ami nekem változatlanul nehéz. Nem akarni, hogy megértsenek és jöjjenek. A kövess engem mondható parancsként, de kijelentésként vagy kérdésként is, melyek közül a kijelentő mód a legnehezebb. Amikor nem utasítás. Nem igazából. Hanem megállapítás sokkal inkább, megmutatva azt, hogy érdemes, sőt hogy igazából nincs is más lehetőség végül. Tulajdonképpen szinte ki sincs mondva. De mégis. Várunk, ha úgy érzed, gyere, mert érdemes. Erőszak nélkül. Elvárás nélkül. Határidő nélkül. Felkiáltás nélkül. Vagyunk és leszünk is. Hmm. Vicces, hogy az alábbi a mai olvasmány, egészen lenyűgözően szép, érzem ilyenkor a Rendet, hogy “az Erő velem van”, jó lesz.

*

Abban az időben amint Jézus továbbhaladt, látott egy Máté nevű embert a vámasztalnál ülni. Így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felállt és követte őt. Később, amikor Jézus az ő házában vendégeskedett, eljött sok vámos és bűnös, és helyet foglaltak az asztalnál Jézussal és tanítványaival együtt. Meglátták ezt a farizeusok és megkérdezték tanítványait: „Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” Jézus meghallotta ezt, és így válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek csak, és tanuljátok meg, mit jelent ez: „Irgalmasságot várok és nem áldozatot.” Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.”

Mt 9,9-13

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!