Érdekes ez a mustármag kérdés…. A kert ugye a lélek, a mag kicsi, mert a hit kezdetben kicsi, eddig rendben vagyunk, de hogy ki veti el. Mintha pontatlan lenne a szöveg. Élményem ugyanis, hogy egymásnak vetjük. Aztán az kinő, termést hoz, és az ember automatikusan vetni kezd maga is, mert muszáj a bőségét megossza. Így leszünk kovásszá. Valóban. Azzal a különbséggel, hogy a kovász nem egyszerűen csak megkeleszti a három véka lisztet, hanem mégtöbb kovászt is eredményez. Hmm. Talán nem mindenkiben másrészt. Igen. Ez az. Az emberek nagy része megkapja ugyan a magot, de az nem, még nem fejlődik termőre benne. Ők a kenyerek. Egészséges, jól van, megtalálta a helyét és közösségét, formálódik a személyes isten kapcsolata, de nem áll az utcasarkon dobozra. Kevesebben igen. És a kovász lenyűgöző hatékonysága miatt ez a kevesebb is tökéletesen elég.
–
Jézus egy alkalommal így beszélt a néphez az Isten országáról: „Mihez hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz. Az ember fogja, és elveti kertjében. Ott felnő, és nagy fává lesz. Az ég madarai megpihennek ágai között.” Majd így folytatta: „Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony, és elvegyít három véka lisztben. Az egész megkel tőle.”
Lk 13,18-21
Öröm, ha megosztod!
