Amilyen mélyre az ember megy – az élet útjának felén, magát, az élete értelmét és a társait keresve – akkora gyökerei lesznek. Érdekes ez nagyon. Hogy aztán pontosan ekkorákra lesz szüksége is, a a korona a gyökérzettel arányban bontakozik. Hmm. Ne aggódj tehát, ha a mélység nő, mert a magasság is arányban lesz vele. Egykor. Az út persze majd idő még, idő és munka, de idő van, és a munkát meg szinte észre sem veszi az ember, ha meri csinálni, ami lelkesíti.
Öröm, ha megosztod!
