Aki nem követ, nem lát.
Sokan hiszik magukról, hogy jól állnak, magukkal, önismerettel, mások értésében, sőt hogy talán meg is világosodtak már, mert “valami ilyen kéne legyen”… ami nagyszerű. Garatulálok! A tudatosság valódi eredmény. Egyetlen kérdésem azonban még van: kit követsz? Legfontosabb kérdés ez, amire pontos és konkrét választ kell tudj adni, mégpedig azonnal és gondolkodás nélkül. Csak az lát valóban, aki követ, aki nem követ, nem lát. Aki nem követ, az magában van, szó szerint, mert még nem találkozott magánál nagyszerűbbel. Tehát nincsen kapcsolatban. Aminek egyetlen lehetséges oka, hogy még nem látott valóban nagyobbat, mert… még nem lát. Amikor az ember valóban nagyobbal találkozik: követni kezd. Automatikusan. Mert a lát-vány annyival nagyobb, annyira lelkesítő, hogy többé nem lehet az életemet magamból kiindulva – tehát egyedül – élni, hanem a nagyobbhoz képest, annak részeként kell megtaláljam a helyem. Megvilágosodás? Ugyan. Az önzés maximumaként jelenik a követés iránti igény meg, mert ÉN erre vágyom, mert NEKEM ez legjobb.
Kit követsz?
Belső hang, önmagam, szabadság, család érdekei, minták, vágyak, álmok NEM valódi válaszok. Délibáb csak. Mert nem elég, mert még mindig önzés. Vedd ezt észre! Hogy aki belül tájékozódik, az még az önközpontúság hibájában van, az még nem követ. Sőt. Az Isten sem jó válasz. Mármint Istent belül keresni, követni, imádni – nem imád valóban, aki nem cselekszik. Nos? Konkrét embert mondj! Akiben bízol, akire hallgatsz, aki Neked lelkesítő célt, harcot, ügyet, küldetést, irányt tart, akivel közösségben vagy. Hogy a gurud az, és megvilagosodni segít? Nagyszerű. Ebben nem is akarok zavarni, jó utat, várunk vissza, ha majd mégsem egészen sikerült.
Mindenki más?
Aki lát egyben célt is talál ez által, amiért tennie kell, amibe automatikusan, mert ellenállhatatlanul beleáll, mert érzi, hogy ezt most csinálni muszáj. Közösség tettek, a közös cél körül formálódik. Sőt az általam férfi-nő egységének mondott kapcsolatok is. Hmm. Minden igazi kapcsolat közös cél körül formálódik, amihez legfontosabbak a tettek, tehát a lépések, ami a cselekvő követés, minél hamarabb fontos túllépni azon, hogy csak beszélünk róla. Lépni kell. Mert ki kell derüljön, hogy tudunk-e haladni. Ha nem, akkor nem jó a cél. Nem elég jó. Még nem. Tehát… alkalmatlan a vezető. A helyünket kísérletezve találjuk meg, az egy nagy kérdés, hogy kit követ, tehát mit szolgál az ember. Hogy de Neked nincsen vezetőd? Igen. “Van” ilyen. Akkor Hang van a fejedben, konkrét Ügy, és mások követnek Téged. Aki lát, az követ, vagy mások követik – akit senki nem követ, az nem lát. Nem Igazán. Sőt. Igazi Vezető csakis az, aki rájött arra, hogy én is “csak” rész és részes vagyok. Ennek belátása híjján az ember arroganciába akad.
*
Abban az időben: Tanítványaival Jézus Jerikóba érkezett. Amikor tanítványainak és a nagy tömegnek a kíséretében elhagyta Jerikót, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen. Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Többen szóltak neki, hogy hallgasson, de ő annál hangosabban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam! Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide!” Odaszóltak a vaknak: „Bátorság! Gyere, téged hív!” Az eldobta köntösét, felugrott és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” A vak ezt felelte: „Mester, hogy lássak.” Jézus erre így szólt hozzá: „Menj, a hited megmentett téged.” Az pedig nyomban visszanyerte látását, és követte őt az úton.
Mk 10,46-52
Öröm, ha megosztod!
