Anyák napja van, ami a bizalom és a kapcsolat napja számomra egy ideje leginkább. Korunk embereinek bukdácsolását közelről figyelve tömegek életében tűnik legfontosabb kérdésnek pontosan ez, hogy megvan-e a kapcsolat…
Kire hallgatsz?
Felnőttünk. Tudom. De mégsem hagy nyugodni ez… hogy vannak dolgok, amiket nem jó, nem üdvös, talán nem is lehet elhagyni, így például, hogy az ember igenis hallgat. Ha kívül senkire, akkor belül magára. De hallgat. Bizonyosan és mindenképp hallgat, mert legbelül hallgatni vágyik, mert élni másképp, mint hallgatva: nem tud.
Te kire hallgatsz?
Legfontosabb kérdés, az egyetlen igazán fontos. Amire a boldogtalan tömegek spontán válasza: magamra. Nagyon, nagyon, nagyon kemény, hogy mennyire egészen elképesztően sok ember van ebben a teljesen kilátástalan, vak vezet világtalant helyzetben, hogy magára hallgat – másképp mondva, hogy mennyire sokan nincsenek tudatában annak, hogy milyen elképesztően fontos, hogy meglegyen, akire hallgathatsz. Ugyanis, akinek nincs meg, az egyedül van. És aki egyedül van, az idővel bizonyosan kétségbe esik. És aki kétségbe esik, az befolyásolható. És aki befolyásolható, azt befolyásolni fogják. És akik befolyásolni akarnak, azok ezt önző motivációk mentén teszik. Tehát aki befolyásolható, azt igen, mások kihasználják.
Ha MAGADRA hallgatsz, ki fognak használni.
Bizonyosan. Hogy felnőttél, az édesanyádra már nem hallgathatsz, hogy az alternatíva mi? Meg kell a hangot találd. Amihez legfőképp a gyermeket kell magadban megtaláld, aki hallgatni képes, sőt hallgatni vágyik, azóta is, és meg kell ezt magadnak újra engedd. Hallgass! Amiben a kihívás, hogy folyamatosan van erre szükség, mely okból közösséghez, sőt ennél még konkrétabban: emberhez KELL majd bizonyosan kapcsolódj. Olyat keress, aki NEM akar Téged. Lenyűgözően fontos ez, hogy aki akar, az maga miatt akar, tehát befolyásolni is önző érdekek mentén fog. Nos?
Kapcsolódj ahhoz, aki vonz, különösen, ha nem erőltet!
Egészen elképesztően alapvetően fotontos. Kapcsolódni. Az önközpontú emberek katasztrófába tartó orgiájából kilépni csakis kapcsolódva tudunk, a szédülés vége a támaszkodás – esés előtt jobb, mint utána –, amihez mindenképp szükségünk van egymásra. Legalább egy kicsit. Másrészt felelősséget is kell vállalj. Azokért, akik Hozzád kapcsolódnak. Másokért felelősséget vállalni a legjobb mód IGAZ vezetővel kapcsolódni. Nagyon érdekes ez. Az emberek végül csak arra hallgatnak, aki maga is hallgat. Más egyszerűen nem működik. Szép ez. Hogy aki másokat támaszt, az automatikusan kap maga is támaszt. Ez van. Egyedül senki nem oldja meg. Egyedül nem lehet megoldani, mert pontosan a kapcsolódás A válasz. Jól kapcsolódni csakis egymáson keresztül, egymásra hallgatva tudunk.
*
Abban az időben így szólt Jézus: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló. Aki viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Az őr ajtót nyit neki, a juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Miután mind kivezette, előttük halad, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak tőle, mert az idegen hangját nem ismerik.” Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, de ők nem értették meg, hogy miről beszél. Jézus ezért így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára. Akik előttem jöttek, azok tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.”
Jn 10,1-10
Öröm, ha megosztod!
