Sokan kérdeznek, hogy szép ez az egész, amiről irogatok itt, a világkép, az ábra, a korszakok, de mi van a végén, hogy értik ők, hogy király és királynő felé tart az út, de ez mit jelent konkrétan és a gyakorlatban, továbbá hogyan lehetséges, hiszen nem lehet mindenki abszolút király, széttöredezne akkor a világ. A válsz egyszerű: pontosan így van. Éppen ez a lényeg, hogy

senki nem abszolút király,

hanem a “király” fogalom értelme a felfedezendő, hogy az mit jelent. Ugyanis pontosan nem abszolút királyságot, hanem a világban, a világ rendjében állást. Király, akire mások bármilyen szempontból magukat rábízzák, vezetőként, vagy szolgáltatóként, vagy szakmai téren, király, aki mások bizalmát jól használja – automatikusan bukik, aki nem – tehát a király fogalmilag nem abszolút kontroll, hanem helyes szolgálat, aminek fő jellegzetessége, hogy tudnia kell a dolgát, és jól kell azt tegye, jót és jól, és csakis azzal arányban valós a királysága, amit az eredmények mutatnak midenkor legbiztosabban, azzal arányban derűs, kiegyensúlyozott, azzal arányban él bőségben, azzal arányban működik az élete, mert azzal arányban bíznak benne mások, sőt egyre többen. Egyszerűsítve:

Király az, aki igaz.

Senki nem valóban király, csakis, aki igaz. És aki igaz, valóságosan és mindenképp király – vagy királyné. Hogy akkor vándor és amazon, lovag, hölgy és a többiek nem igazak? Így van. Nem egészen. Még nem. Ügy, funkció és mód a három paraméter, aminek stimmelnie kell, fokozatosan fedezzük, fokozatosan vállaljuk ezeket fel, amivel arányban igazodunk, találjuk a helyünket, a szolgálatukat és a boldogságukat meg. Ezt látom. Ebben tudunk segíteni.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés?

Akkor ajánlom, ha tetszik a tartalom, és támogatni szeretnéd a munkát! Egyes írások csak Előfieztéssel látszanak.