Erősen megártott a nevem, kora ifjúkoromtól, a nagy, a szent, az első uralkodó neve, amire a rockopera rakta a koronát aztán fel, “bizonyságául” annak, hogy nekem valóban minden jár. Elhittem. Hogy több és jobb vagyok. Király. Harminc év telt azóta el, és két dolgot tanultam ehhez. Először, hogy mégsem. Aztán, hogy mégis, de a fogalom mást jelent. Ugyanis kapcsolatot. Mégpedig nem egyszerűen csak más emberekkel, akik felé az ember felelősséggel tartozik – és igen, ilyenek mindenkinek vannak, minimum család és gyermekek, de az emberek nagy része számára sokkal többen, mindazok, akik rádszorulnak –, hÁbel az igazi “királyság” többet jelent, mert az erő mellett gyengeséget is, tehát felvállalását annak, amire én szorulok. Király az ember csak támaszkodva, tehát részeseként lehet, és minden részes ember király. Ez van. Hogy senki nem stabil magában, mert senki nem vákuumban létezik, sőt vákuum nincs is valójában, a fejünket kivéve, ahol az olykor fellépő vákuum (=önközpontúság, =kivonódás, =elszigetelődés) eredménye magány, sőt szenvedés, fontos megértés ez, hogy a soká vágyott tér (=elvárásmentesség, =szabadság, =semmi) pontosan az élet ellensége, míg ezzel szemben a működő élet kapcsolódás, ahol tehát mindenki támaszkodik és támaszt, ezt jelenti a király, teljeskörű, beágyazott kapcsolódást, így vagyunk mind azok, potenciálisan, sőt valóságosan is, ha az ember ezt minden oldalon fel tudja ismerni, aki minden oldalon meg tudja engedni, aki tehát a helyét így, tehetségei szerinti szolgálatra adva beágyazódva elfoglalja. Az alapokon múlik. Valóságosan. Tehát nem azon, hogy kik követnek, az okozat csak. Hanem, hogy magad mire támaszkodsz, magad kit követsz, kis részes királyságodat (=ügy, =munka, =házas-ság) hova építed. Stabil alapok esetén stabilan is áll, jól működik, sokan kapcsolódnak bele. És nem, ha nem. Nos? Hova építesz? Hova adod, hova ajánlod, hova szenteled magad? Mire? Elképesztően fontos. Ez. Fix pont kell, valóságosan, mégpedig szubjektív, Neked, fix, ami csakis valamilyen hit lehet (=meggyőződés, =lelkesedés, =igazság) mert fix pont nélkül nem lehet építkezni. Hmm. Az ember valóban képes arra, amit elhisz. Te miben? Hiszel? Adod-e magad arra, fenntartások nélkül, minden súlyoddal, kockázatokat is vállalva? Társ, család, működő élet, boldogság mind-mind okozat csak – Bátorság!

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle. Ezzel Jézus befejezte beszédét. A nép elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.

Mt 7,24-29

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!