Sokat beszéltünk már erről, hogy szerintem téves kérdés, de akkor tegyük hát így év elején újra és még egyszer fel, minthogy a világ is folyamatosan ezt kérdezi: ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?

Nos?

Birtokos viszony ÉS funkció együttes megjelölése a helyes válasz. A kettő együtt. Kié vagy és mi a dolgod? A kettő együtt – tehát ügy és funkció – a ki vagy kérdés igazi válasza, egyik a másik nélkül biceg, mindkettőt fel kell deríteni. Nehézsége, hogy az ember szívesen tartaná meg magát magának. Tehát magunkéi lennénk soká legszívesebben, magunk urai, amit szabadság és emberi jogok néven imádunk a mindennapokban. Szabad. Sőt lehet. Lenyűgöző világot élünk, ahol könnyedén lehetsz magadé, talán soha nem volt ilyen eddig. Ugyanis régen kellett a közösség a túléléshez, aminek mindig volt ára, a szabadságból az ember önként áldozott a túlélés érdekében, de ez ma már nincs így. Lehetsz magadé. Sőt muszáj megpróbáld! Ezt látom. A szabadság ára magány, azonban ezt addig úgysem hiszi senki sem el, amíg meg nem tapasztalta. Csoda ez. Hogy elemi biztonság helyett ma már a magasabb rendű boldogság, tehát a hasznosulás célja rendezi az embereket közösségekbe, a szabadságából csakis az kezd áldozni, aki már elég jól van az alacsonyabb rendű szükségletei dolgában, hogy boldog, tehát hasznos is vágyjon lenni, és nem csak biztonságban. Nos? Ki vagy? Hogy az Úristen alázatos szolgája, aki az Atya akaratát követve a mindenség javáért dolgozik? Brrrrr, rossz válasz… Kevés. Ugyanis nyilvánvalóan vagyunk mind az Atyáéi végül, de mi átlag emberek ezen belül egymáson keresztül hasznosulunk, tehát

Konkrét ember(eke)t KELL mondj!

Tovább a magányból csakis az léphet, aki konkrét embereket választ: Férfi ügyet vezető által segítve, tehát a vezetőre hallgatva szolgál, speciális tehetsége szerint közösségbe kapcsolódva, vagy ha tehetsége, hogy ő vezető, akkor az időszerűséget érezve követi és szolgálja konkrét emberek igényeit, a csapat ereje által erősítve, őket felelősen terelve elégíti a “piacát” ki – nő pedig férfin keresztül szolgál “helyesen”. Tehát ügyet, Ti is, persze, de a funkciód NEM világi karrier, mert NEM ebben vagy legjobb, hanem egy férfi támasztása, a nő sorsa végül egy férfi, ahol dolgát jól végezve a férfi a világban növekszik, folyamatosan, és az ő világi sikere konkrétan a Te személyes és világi sikered is, mert Általad is egyre férfibb, Belőled merítve, tehát Téged is képviselve cselekszik, aminek eredménye bizonyosan siker, tehát növekszik, tehát a tér is benne, fér-fi, egyre nagyobb, tehát a Nő világa is nő, ahol nő-het, s így egyre kevésbé érzed beszorítva magad, egyre kielégítőbb a női sors, egyre boldogabb a családi élet, míg egy nap már nem bírod magadban tartani tovább, megosztani is kezded. Odaadás a kulcs, helyünket csakis így foglalhatjuk el. Odaadás, tehát magunk fel-, sőt egyre feljebb adása által vagyunk egyre sikeresebbek, derűsebbek, egészségesebbek, mert az mind-mind eredmény csak, annak eredménye, hogy a Helyeden alázattal Állsz, és a Dolgodat szelíden Teszed. 

Kit szolgálsz? És hogyan?

Én például a hozzám kapcsolódó emberek fejlődését szolgáló építőmester vagyok. Önbecsapást rombolok szavakkal, hogy aztán az igaz, tehát önazonos helyen stabil házat, boldog életet segítsek saját bátor tettek és időszerű új tapasztalások által építeni.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Isten hozott.

Az új bejegyzések tagoknak látszanak csak, de a hét legjobb írását nyilvánosan is megosztom + Facebook oldalamon videók folyamatosak. Bővebben a rendszer okairól és működéséről ITT.

Barátsággal,
Joós István