Nőknek köszönhetem a Hitemet. Is. Erre vasárnap jöttem rá, egy 28 éves szűzlánnyal beszélgetve, akit a Huescai fesztivál forgatagában, egy templomban szólítottam meg. Ez hét körül történt, fél nyolckor pedig már arról folyt a szó, hogy nehéz neki, mert adná ő magát, de nincs kinek, mert a férfiaknak nincs Hite, és az neki fontos. „If you want faith you have to give faith” volt a válaszom. Tehát, hogy adnod kell a Hitet, hogy kaphasd. És ez nagyon így van. Lelkiség, de személyes hit dolgában is. Meghatározó tapasztalatom. Nők hittek bennem, bátorítottak, és az ezzel arányban nőtt. Bennem. A Hit olyan, mint a Bizalom, ugyanaz. Ha Van, akkor univerzális. Hitre való képesség. Ahogy nők adták, úgy és azzal arányban kezdtem magamban, másokban, és a világ rendjében egyre jobban Hinni. Magamban, bennük, Istenben. Ugyanaz. Egy Hit Van. Pontosabban folyamatosan növekszik, mindenkiben, és ezt azzal arányban teszi, ahogy másoknak adjuk. Adni kell tehát. Kifejezni, ha van, szavakkal is fontos, hogy bizonyosan érezze a másik. A Hit nem eltúlozható – és másrészt Idő. A Hit, a belé vetett Hit mellett időt is kell adni, hogy a másikban az szárbaszökkenhessen. Mindenki a maga tempójában növekszik, senki nem tud másképp. Elfogadás. Hit, Idő és Elfogadás. [Artieda, 374 km – tegnap átértem a Pireneusok déli lejtőin, rá az Aragon útra, és nagyon más, itt emberek vannak … másrészt az említett lány nagyon kedves volt, elvitt a barátaival találkozni, alig engedett el 11kor, mert a fiesta reggelig tart, és kishíjján elgyengültem arra az ötletre, hogy pihenjek egy napot, bikaviadakra is mehetek velük másnap. Végül győzött persze az Rend. Reggel f7kor tovább indultam. :)]
Öröm, ha megosztod!
