Hát ez szép. Csuda gondolta, hogy úszószemüveg lesz a legfontosabb hiányzó tartozék, amit nem hozok magammal a vándorlásra. Pedig úgy néz ki. A végén még úszkálástól fogok végleg kimerülni, ha ez így megy tovább. :-) … A csoda ebben, hogy napok óta nézem az öntözőcsatornákat, hogy mennyi víz, hogyb de bele kéne menni, csakogy a fal meredek, a sodrás nagy, sehol nem volt alkalom. Aztán tegnapelőtt egyszerre egy medence. A semmi közepén, kis falu határában – és nem álltam meg, mert sok volt még az aznapi 41 kilométerből. Nagynehezen elvergődtem tehát a célig, ahol, a hegyre felfele kaptatva, lám, újabb medence. A tegnapi pihenőnap délutánját persze hogy ott töltöttem, lám, micsoda csoda. Erre ma tovább jövök és már a második faluban, ismét, medence, ahol megint nem álltam meg, mert a meleg és az ebből következő fegyelem nagy úr, hanem jöttem, tovább, hogy szieszta idejére a következő települést elérjem, ami ismét dombon, és kopár és száraz, és majdnem le is ülök egy hús kis téren, de aztán mégis felmászom a váracskába a tetején, ahonnan lenézek, és, igen, medence. Nem esett volna útba amúgy, ki sem derül ki, ha nem jövök fel. Most tehát a lábaim széken, még vizedek, előttem medence, szemben a Pireneusok, és egy kislány vízipuskával veszélyeztet épp. Ráadásul fizetnem sem kellett, a kedves néni beintegetett a bejáratnál, mert hát peregrino, had pihenjen szegény. Pedig ez aggasztott épp amúgy picit, a pénz, mert fogyóban a készpénz nálam, ezek a kis falvak nem tartanak automatákat. Hmm. A tanulság? Kérj, és megadatik, persze. De egy bővített változatban. Kérj, és haladj az úton tovább, és megadatik. :-) … Mintha a haladásról megfeledkeznénk, gyakran, én biztos. Kérek, és állok egyhelyben, vagy ülök a hűs téren, és várom, hogy megadassék. Sokat csináltam ezt. Holott menni kell. Kérni, és menni tovább, mégpedig megalkuvás nélkül, tehát a várba is fel, és akkor adatik meg. [Antillón, 218 km – egészen elképesztő az Élet, ráadásul közben beütött a szieszta, és megörököltem az egész intézményt, ugyanis egy kedves bácsi elmagyarázta, hogy ő most bezár, de maradjak nyugodgan, aztán majd jön, és kinyit újra …]
Öröm, ha megosztod!
