Soká volt fontos a tutit másoknak megmondjam, rengeteg indulat forrása volt ezirányú arroganciám, hiába láttam bizonyossággal jól, ugyanis az emberek köszönik nem kérik, „ami van”, hanem maguk szeretnek a vélekedéseikről dönteni. Lassan tanultam ezt. Lassan, és főleg az indulatból, ahogy rám vissza támadtak gyakran akiknek pedig segíteni próbáltam: mások agressziója segített a saját agressziómmal szembesülni. Aminek saját élmény alapú kommunikáció lett az eredménye. (Ritka helyzeteket kivéve, amikor tényleg megmondani, tehát verbális pofon kell – ezt valahogy érzi olyankor az ember.) Csakhogy nem mindenhez van. Saját élmény. Így elkezdtem a hozzám fordulók saját élményeit is használni, hiszen pontosan ugyanolyan hiteles tapasztalás, mert megtörtént, ha nem is velem. Szinte bármihez tudok ma így hozzászólni, saját élmények alapján, de egy ideje mégsem ezt használom legtöbbet, hanem a képek szerepe erősödött meg… alma és magház, zene és tánc, hernyó és báb és pillangó. Összehasonlíthatatlanul egyszerűbben elmagyarázható, könnyebben és gyorsabban érthető, mint ha eseteket – tehát saját élményeket – sorolnék, amik ezt alátámasztják, a saját élmények esszenciája képekben lenyűgöző (kitörölhetetlen!) erővel átadható. Csoda, hogy ehhez gondolkodnom sem kell, hanem csak merni mondani, ami az adott helyzetben eszembe jut épp, és az pont tökéletes. Ismered? Remélem, igen – a képes beszéd nagy előnye, hogy nem csak könnyen érthető, de elkerülhetetlenül vonatkoztatják magukra az emberek, akaratlanul ismernek a helyzetükre rá, miközben a döntés marad az övék, hogy azzal egyébként szembesülnek-e.
*
Jézus a szenvedését megelőző napokban példabeszédekben kezdett szólni a főpapokhoz és a nép elöljáróihoz: Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel; pincét is ásott, meg őrtornyot is épített benne. Aztán bérbe adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre. Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját, hogy beszedje a szőlő terméséből neki járó részt. Ezek azonban nekiestek, megverték, és üres kézzel elkergették. Ekkor másik szolgát küldött oda hozzájuk: annak betörték a fejét, és gyalázatosan elbántak vele. Küldött egy harmadikat is: azt megölték. Küldött aztán még többet: közülük egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek. Ezután már csak az egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Végül őt küldte hozzájuk, mert így gondolkodott: „A fiamat csak becsülni fogják.” A szőlőmunkások azonban így biztatták egymást: „Itt az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz az öröksége!” Nekiestek tehát, megölték, és kidobták a szőlőből. Vajon mit tesz majd erre a szőlő ura: Elmegy, elpusztítja a szőlőmunkásokat, és másoknak adja ki a szőlőt. Nem olvastátok az Írást? A kő, amelyet az építők félredobtak, szegletkővé lett. Az Úr tette azzá; csodálatos dolog ez a mi szemünkben. Erre el akarták fogni Jézust, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és eltávoztak.
Mk 12,1-12
Öröm, ha megosztod!
