Menu Close

Én Vagyok

Joós István blogja

Category / Siker

Nyugodj békében!

Karácsony van? Egy fenét… hideg van és köd, a legsötétebb napok, “hó és halál”.

Hogy érzed magad? Jó, ha sikerül az ajándékvásárlásba és a “Jingle Bells” dallamaiba kapaszkodni, öröm, ha túlélsz – de meghalni jobb! Continue Reading

Jó az, ha rossz.

Hinni nehéz. Hinni még akkor is nehéz, amikor Hiteles Valaki konkrét szavakkal a szemünkbe mondja, hogy mi Van – igazán Hinni csak tapasztalatok alapján lehet. Mármint azzal arányban. Egy picit jobban, mint amit már Continue Reading

A siker feltétele az autoritás.

A hit tünete a hívás. Hogy merek hívni. Hogy spontán, szinte szándék nélkül hívok, hogy túlígérem, ahova hívok, és ennek ellenére fertőz – mások is elhiszik. Valóságtorzító-mezőként utalnak erre kortárs esetekben. Ami önbeteljesítő. Az ember a valóságot előbb torzítja, majd az, amit a hit szuggesztív ereje által mások fejébe projektálni sikerül valóságként megjelenik. Lehetetlen. De mégis. Continue Reading

A vita hibás működés jele.

A vita sosem gondolatokról vagy igazságról, még csak nem is nézőpontokról szól: hanem energiáról. A vita oka energiahiány. Másképp: hogy magunkra sincs épp elég, nemhogy másokra. Ami azért gond, mert az emberi kapcsolat végül energiaáramlás. Figyelem, érintés, szavak. Ha nincs elég energiánk, akkor nincs miből, tehát nem tudunk pozitívan adni, hanem kérni, csúnyább szóval szerezni próbálunk, sőt a kibillent ember számára egy ponton túl ez élet halál kérdéssé válik. Ezért szükségszerű a viták elmérgesedése. Mert Continue Reading

AKARJ első lenni!

Szoktam méregetni magam. Máig. Szellemi téren, hogy ki mit mond, és materiális szinten is, hogy kinek mije van. Előbbit fontosnak érzem, helyesen figyelni, hogy legyen alázatom másokat előttem haladóként elismerni – utóbbi szégyen forrása gyakran. Hogy Continue Reading

Légy kicsit értéktelen!

Az emberi élet nagy változása az élet közepén pontosan olyan, mint egy szüret a szőlő szempontjából… a gravitációt kövesd!

Szüretelni voltunk tegnap, ami esetemben pincemesteri feladatkört jelent, évek óta már, valahogy így alakult ebben a társaságban, puttonyosoktól veszem át a termést, bogyózóba be, onnan présbe tovább, leve a tartályba, új élet reményében, kifacsart hús a szemétre ki. Kisebb balesetet minden évben szenvedek, de ez Continue Reading

Szent István

Kifújtam a levegőt, nyugalom van, lesz ami lesz, van, ami van… előttem emberek zsonglőrködnek a Duna felett. Jó érzés. Eddigi életem legjelentőségteljesebb névnapján öt éves tervet, befektetői anyagot és felhívást tettem közzé, ami mögött tíz éves kísérletezés áll, és egy nagyszerű csapat fél éves munkája nyomán immár Continue Reading

Nem megy a nagyvonalúság? Legyél őszintén kicsi!

Nyilvánvalóan kézenfekvő erény a nagyvonalúság, ami azonban fájóan keservesen nem megy, amíg az ember kicsinek érzi magát. Mert a mélypont közelében szándék bár ugyanúgy támad, de rettegés áll vele szemben, egzisztenciális, de főként lelki okokból, amit csakúgy nem tesz az ember félre. Hogy akkor mi segít? A legfontosabb szerintem Continue Reading

Engedd el az Ügyet!

Siker? Nincs.

Legfontosabb megértésem az utóbbi időben, hogy végül csak munka van. Tehát siker – értve ez alatt a beteljesült nyugodt élvezetét az életnek –, az nincs. Az ember nem érkezik meg, hanem egyensúlyt talál az úton. Döbbenetesen nagy különbség ez. Continue Reading

Older Posts