Menu Close

Én Vagyok

Joós István blogja

Category / Siker

A vita hibás működés jele.

A vita sosem gondolatokról vagy igazságról, még csak nem is nézőpontokról szól: hanem energiáról. A vita oka energiahiány. Másképp: hogy magunkra sincs épp elég, nemhogy másokra. Ami azért gond, mert az emberi kapcsolat végül energiaáramlás. Figyelem, érintés, szavak. Ha nincs elég energiánk, akkor nincs miből, tehát nem tudunk pozitívan adni, hanem kérni, csúnyább szóval szerezni próbálunk, sőt a kibillent ember számára egy ponton túl ez élet halál kérdéssé válik. Ezért szükségszerű a viták elmérgesedése. Mert Continue Reading

AKARJ első lenni!

Szoktam méregetni magam. Máig. Szellemi téren, hogy ki mit mond, és materiális szinten is, hogy kinek mije van. Előbbit fontosnak érzem, helyesen figyelni, hogy legyen alázatom másokat előttem haladóként elismerni – utóbbi szégyen forrása gyakran. Hogy Continue Reading

Légy kicsit értéktelen!

Az emberi élet nagy változása az élet közepén pontosan olyan, mint egy szüret a szőlő szempontjából… a gravitációt kövesd!

Szüretelni voltunk tegnap, ami esetemben pincemesteri feladatkört jelent, évek óta már, valahogy így alakult ebben a társaságban, puttonyosoktól veszem át a termést, bogyózóba be, onnan présbe tovább, leve a tartályba, új élet reményében, kifacsart hús a szemétre ki. Kisebb balesetet minden évben szenvedek, de ez Continue Reading

Szent István

Kifújtam a levegőt, nyugalom van, lesz ami lesz, van, ami van… előttem emberek zsonglőrködnek a Duna felett. Jó érzés. Eddigi életem legjelentőségteljesebb névnapján öt éves tervet, befektetői anyagot és felhívást tettem közzé, ami mögött tíz éves kísérletezés áll, és egy nagyszerű csapat fél éves munkája nyomán immár Continue Reading

Nem megy a nagyvonalúság? Legyél őszintén kicsi!

Nyilvánvalóan kézenfekvő erény a nagyvonalúság, ami azonban fájóan keservesen nem megy, amíg az ember kicsinek érzi magát. Mert a mélypont közelében szándék bár ugyanúgy támad, de rettegés áll vele szemben, egzisztenciális, de főként lelki okokból, amit csakúgy nem tesz az ember félre. Hogy akkor mi segít? A legfontosabb szerintem Continue Reading

Engedd el az Ügyet!

Siker? Nincs.

Legfontosabb megértésem az utóbbi időben, hogy végül csak munka van. Tehát siker – értve ez alatt a beteljesült nyugodt élvezetét az életnek –, az nincs. Az ember nem érkezik meg, hanem egyensúlyt talál az úton. Döbbenetesen nagy különbség ez. Continue Reading

A másik arcot is odatartani MAGAM miatt fontos.

Magamtól félek. Erre jöttem ma rá. Hogy semmi más nincs, amitől félni lehetne. Egyedüli félelmetes saját magam, az én döntéseim, ami legbelül bennem lappang. Mert nem tudom megoldani. Magam. Tizenöt éve dolgozom ezen, és mára nagyjából békém van. Nem tudom megoldani magam, és nem mert béna vagyok, hanem mert nem lehet. Ember vagyok. Tehát sár is. És emberként mindig maradok is. Sár. Is. Tehát Continue Reading

A helyes út kényszerpálya.

A rendet megtartani nehezebb, mint tanítani. Sokkal. Olyannyira, hogy a tanítók azon hatalmas része mellett, akik mást tanítanak, nagy rész az is, akik nem tartják meg. Nem tartják meg, mert nem tudják. Ez fontos. Hogy nem, mert nem akarják. Akarják. De nem tudják. Azért nem tudják, mert Continue Reading

Pénz? Kell.

Az önismeret útján elinduló emberek többségének gyűlik meg a baja a pénzzel. Általában hamarosan. A sorsot megrontó önzés és önközpontú vágyak, korábbi túlzások kifejeződéseként azonosítják, hogy én magamnak pénzt akarok, ami helytelen, méltatlan, ami nélkül, egyfajta automatikus “áramlásban” kellene ennek a “pénz dolognak” valahogy működnie… Szorulás, szűkülés, trauma az automatikus eredmény. Mert Continue Reading

Older Posts