Szeretem ezeket a jézusi tanácsokat, de rég és fájón hiányzik valami belőlük – most meg tudom végre fogni: a hogyan. Szeressem felebarátaimat, persze, igen, értem… de hogyan? A jó hír, hogy közben rájöttem. Magam miatt. Minden tanácsa igaz, és Continue Reading
Soká nem értettem ezt a nyelveken szólás dolgot. Valódi idegen nyelveknek hittem, hogy erről van szó, míg a legutóbbi időben arra jöttem rá, hogy nem. Az emberek nem csak nemzetek szerint beszélnek nyelveket, hanem az emberek egyéni, személyes nyelveket beszélnek, minden egyes ember, és ami még fontosabb: egyéni, személyes nyelveket értenek. Mindenki a magáét. Állapotuk, tehát “tényeik” és meggyőződéseik, tehát hiedelmeik, tehát Continue Reading
A végső üzenet se nem a szeretet, se nem a szerelem, hanem a béke – avagy a Szent Lélek saját tapasztalat alapú magyarázata…
Isten a szeretet. Közös alapként ebből kiindulva nyilvánvalóan mondható ugyanez visszafelé is, hogy tehát a szeretet Isten. Én nem vagyok Continue Reading
Elképzelhető, hogy Jézus aggódott? Én a helyében biztos aggódtam volna, mert a tanítványai alig értették, amit ő nyilvánvalóan pontosan látott. Hmm. Continue Reading
Jézus nevében nem azt jelenti, hogy az ő nevét ismételgetve. Hanem, hogy benne állva, tehát az akaratával összhangban – amit másképp úgy is mondhatunk, hogy olyat kérj csak, amiről tudod, hogy helyes és időszerű, amit akkor is teljesített volna, amikor még itt élt közöttünk. Hogy segítsen sikert elérni vagy a rákból gyógyítson meg? Értem, hogy Szerinted helyes és időszerű, de vajon Continue Reading
Jézus mellett nem lehet dönteni, a szeretet magában kevés. Misén ülök épp, a Balaton felett, Kővágőörs, és döntésre ösztönöz a pap, István testvér, hogy dönts Jézus mellett, maradj meg Jézus szeretetében! Csakhogy az én élményem, hogy ez nem megy, mert a szeretetet magában választani igazából nem lehet, mert a szeretet magában választva tulajdonképpen szintén önzés […]
A végső kérdés végül, mert ha hinni nem vagy hajlandó, akkor véletlen van csak, tehát racionalizmus, mert az elme az Úr, tehát önközpontúság, mert másból nem lehet kiindulni, tehát önzés, mert másnak nincs értelme, és túlfogyasztás és verseny és háború és környezetrombolás és függés és agresszió, mert biztosabb, hogy én (igazi) vagyok, mint hogy Continue Reading
Valóban feltámadt. Hinni kell ebben, hinni kellene, ami az ember számára azonban lehetetlen, a valódi hit lehetetlen, amíg saját halál-, és ebből fakadó csoda-élménye nincsen. A hit forrása a válság, a megélt saját szenvedés, ami mentén előbb kíváncsiság támad, hogy “mi a fene van”, “lehet-e esetleg másképp” – majd hit születik, miután a megoldás hozzá eljön. Fontos, hogy a megoldás mindig eljön. Az ember sosem maga oldja meg a válságait, hanem rátalál egy útra, ami elébe jön, megmutatkozik, igazából Continue Reading
Meghalt a bárány. Leölték. És az egyedüli, brutális tanulsága ennek számomra néhány éve már, hogy csakis a vér véd meg. A saját vérem. Aki élni, szeretni, boldogulni akar, annak ajtófélfára kell kerüljön a vére, vagy elpusztul a ház, a boldogság, a lélek. Lépései ennek: kiontani előbb. Az ártatlan bárány vérét, aki a bensőd, ki kell […]
Mindig van kivezető út, mindig lenne, Péter, az ego mindig ki tud(na) valami menekülési kísérletet találni… de egy ponton feladja az ember. Pontosabban: elfogadja a sorsát. Ami a halogatás vége. A halogatás vége, hogy bár volnának logikus lehetőségek ahogy ebből a helyzetből esetleg még kikeveredhetek, de ezt már nem próbálom meg. Hanem Continue Reading