Menu Close

Én Vagyok

Joós István blogja

Category / Jézus

A hit saját élmény eredménye.

Valóban feltámadt. Hinni kell ebben, hinni kellene, ami az ember számára azonban lehetetlen, a valódi hit lehetetlen, amíg saját halál-, és ebből fakadó csoda-élménye nincsen. A hit forrása a válság, a megélt saját szenvedés, ami mentén előbb kíváncsiság támad, hogy “mi a fene van”, “lehet-e esetleg másképp” – majd hit születik, miután a megoldás hozzá eljön. Fontos, hogy a megoldás mindig eljön. Az ember sosem maga oldja meg a válságait, hanem rátalál egy útra, ami elébe jön, megmutatkozik, igazából Continue Reading

Adod-e a véred?

Meghalt a bárány. Leölték. És az egyedüli, brutális tanulsága ennek számomra néhány éve már, hogy csakis a vér véd meg. A saját vérem. Aki élni, szeretni, boldogulni akar, annak ajtófélfára kell kerüljön a vére, vagy elpusztul a ház, a boldogság, a lélek. Lépései ennek: kiontani előbb. Az ártatlan bárány vérét, aki a bensőd, ki kell […]

Ne halogass tovább!

Mindig van kivezető út, mindig lenne, Péter, az ego mindig ki tud(na) valami menekülési kísérletet találni… de egy ponton feladja az ember. Pontosabban: elfogadja a sorsát. Ami a halogatás vége. A halogatás vége, hogy bár volnának logikus lehetőségek ahogy ebből a helyzetből esetleg még kikeveredhetek, de ezt már nem próbálom meg. Hanem Continue Reading

A kilégzés boldogsága.

Tüzet gyújtani vad, félelmetes, nehéz – magától értetődő, automatikus, elkerülhetetlen. Ameddig nincs, ha már van. Az ember ha maga lángban áll, akkor szükségszerűen gyújt is. Aki nem gyújt, nem lángol. MAGA nem lángol. Nem lelkes. Mert… Continue Reading

Older Posts