Aggódsz esetleg olykor? Akkor olvasd a mai idézetet el… a fiúság NEM meghaladható. Lenyűgözően erős ez az élmény, az érzet, az ember egy ponton túl elégszen egyszerűen TUDJA, hogy ez így van, hogy az Atya atya, a Testvér testvér, marad, amíg világ a Világ, az idők végezetéig. Másrészt elképesztően rossz testvérei vagyunk egymásnak a mindennapok nagyobbik részében. Continue Reading
Húsvét. A kereszténység legnagyobb ünnepe. Hogy miért? Mert a döntés ünnepe. Ezért a legnagyobb. Karácsonykor a fény, a szeretet, az irány, az eszme – az Isten magától születik, és az addigi sötétedés után a napok hosszabbodni maguktól kezdenek, de Húsvét nem ilyen. Continue Reading
Nagypéntek van. Teraszon ülve révedek magam elé, egy bő órája már, és közben teát öntögetek. Kancsóból kiöntőbe, kiöntőből csészébe, csészéből magamba. Aztán újra. Kancsóból kiöntőbe, kiöntőből csészébe, csészéből magamba. És újra, és újra, és újra… Continue Reading
Nagycsütörtök az utolsó vacsora estéje. Együtt. Közösségben. És olyan nagyon egyszerű a megrázó lényeget elkerülni, még ha nyugtázza is magában az ember a lábmosás tényét, még ha meg is érint a példa ereje, olyan nagyon könnyű „olykor”-ként értelmezni ezt, vagy a meghívottak érdemes mivoltával azonosulni csak, hogy tehát én is az asztal körül ülök, könnyű a kivételezettség élményénél megmaradni, hogy lám, én már Continue Reading
Hogy elvette, esett róla szó, most tehát arról, hogy utasít, pontosabban hogy tudsz-e azzal mit kezdeni, amikor mások Téged utasítanak? Nos? Ugyanis a tartozás Continue Reading
Hogy az ember önközpontúsága lépésről lépésre töredezik széjjel, volt már erről szó, hogy ez csakis a világ és egymás hatására történik, pontosabban a világ és a céljaink konfliktusának eredményeként, mely okból Continue Reading
Mindenedet add, igen, a feladat végül, ami a tökéletesedés, tehát az igazodás válsagokkal tagolt szent útjának feloldása, azonban döbbenetesen fontos, hogy ez nem megy egyben. Senkinek. Hanem csakis Continue Reading
Nagyhét van és ez fontos. Lemászom tehát a személyes keresztemről – Bolondok Napja, hogy megtelik-e, új korszak és partnerségek –, fókusz vissza és ki, a jeruzsálemi bevonulásra fordul. Mit mond ez nekem? Ma. Állandó Continue Reading
Fiatalságom nagy részében vitatkoztam magamban Jézus isteni mivoltával. Hiszen ember volt csak. Ugyanúgy, ahogy én. Sárból született, vérben, kenyeret evett, sőt megtagadta a rokonait és az édesanyját, akkor hogyan mondhatja, Continue Reading
Boldog Húsvét hétfőt, Csodás megújulást kívánok! … amihez, igen, legfőképpen Bátorságot … minden Húsvét lehetőség valamit a sírban hagyni, magamból valamit, amiről már tudom, hogy idejétmúlt, hogy már nem én vagyok – ezt kívánom tehát! … megvan? nekem igen … válik már magától le, de az utolsó lökést, határozottan elrugaszkodva, magam megadni is kemény … […]