Menu Close

Én Vagyok

ember-s-ég

Category / Húsvét

A Szentlélek egymásban jön el.

Világkép-közösség nélkül kapcsolat sincsen. Fontos ez most pünkösd kapcsán, ami valószínűleg a legkevésbé értett ünnep mind között. Szentlélek? Ugyan… Holott mégis. Van.

Pünkösd a Hogyan ünnepe számomra. Karácsony a Ki, húsvét a Mit, pünkösd a Hogyan ünnepe, amit a korszakos úttal megfeleltetve úgy is mondhatok, hogy Vándor és Amazon nagy témája, hogy “Ki vagyok” és “Mi ez az egész”, amire választ Karácsony ad, mert Continue Reading

LEFELÉ indulj, ha elakadtál!

Kemény volt az elmúlt két nap… valahogy semmi nem úgy ment, mint ahogy reméltem, mert semmire nem volt elég erő, mert túl sok témában próbáltam egyidőben haladni, amitől a fókusz elveszett, és helyette meglepően mély csalódás lett rajtam úrrá. Hogy nem megy. Continue Reading

Az őrület megvalósításában IS kell egymást segítenünk.

Aggódsz esetleg olykor? Akkor olvasd a mai idézetet el… a fiúság NEM meghaladható. Lenyűgözően erős ez az élmény, az érzet, az ember egy ponton túl elégszen egyszerűen TUDJA, hogy ez így van, hogy az Atya atya, a Testvér testvér, marad, amíg világ a Világ, az idők végezetéig. Másrészt elképesztően rossz testvérei vagyunk egymásnak a mindennapok nagyobbik részében. Continue Reading

Szolgáltasd magad ki!

Húsvét. A kereszténység legnagyobb ünnepe. Hogy miért? Mert a döntés ünnepe. Ezért a legnagyobb. Karácsonykor a fény, a szeretet, az irány, az eszme – az Isten magától születik, és az addigi sötétedés után a napok hosszabbodni maguktól kezdenek, de Húsvét nem ilyen. Continue Reading

Csinálj ma semmit!

Nagypéntek van. Teraszon ülve révedek magam elé, egy bő órája már, és közben teát öntögetek. Kancsóból kiöntőbe, kiöntőből csészébe, csészéből magamba. Aztán újra. Kancsóból kiöntőbe, kiöntőből csészébe, csészéből magamba. És újra, és újra, és újra… Continue Reading

Szolgálsz-e? Téged ki?

Nagycsütörtök az utolsó vacsora estéje. Együtt. Közösségben. És olyan nagyon egyszerű a megrázó lényeget elkerülni, még ha nyugtázza is magában az ember a lábmosás tényét, még ha meg is érint a példa ereje, olyan nagyon könnyű “olykor”-ként értelmezni ezt, vagy a meghívottak érdemes mivoltával azonosulni csak, hogy tehát én is az asztal körül ülök, könnyű a kivételezettség élményénél megmaradni, hogy lám, én már Continue Reading

Older Posts