Menu Close

Én Vagyok

ember-s-ég

Category / Dolgunk itt

A katolicizmus homokra épült.

Napjaink káosza ideológiák és fanatikusok háborúja. Mert elveszett a szikla.

Szent István után ezer évvel már rég időszerű, de a legfrissebb események tükrében ezen az esős vasárnap reggelen István névre keresztelt férfiként számomra bénítóan fontosnak tűnő kérdés, hogy jól választott-e, egyrészt, másrészt, hogy menthető-e ami napjainkra a katolicizmusból lett, harmadrészt, hogy nekem mi dolgom ezzel.  Continue Reading

Vállald a közösséged fel!

Egészen elképesztően szigorú a mai instrukció, a szeretet parancsával szinte összeegyeztethetetlen… de persze a hiba megint az embernél, ha esetleg így érzem. Mert testvérről van szó. Ami nem csak úgy esetlegesen, az ismerős szó helyettesítőjeként, hanem abszolút szó szerint Continue Reading

A hit az ember fia.

Azt hiszed, megúszod majd, hogy a hitedért megszégyenítsenek? Aranyos. De nem.

Nagyboldogasszony napja van, ami házasságunk, sőt felajánlásunk és felvállalásunk és beleállásunk évfordulójának napja, amiről akkor azt írtam, hogy az odaadás Isten tekintetének viszonzása. Mai témám fontosabb, mert mai témám a szégyen, ami a legnagyobb félelem, hogy rosszul választok, és mások rájönnek, és lebukom, és megszégyenülök. Continue Reading

A Harc a Szolgálat bábja.

Mustármag? Ugyan. Lenyűgözően messze a vízen járás, hogy a hitem a “kapcsolt hasznos életre” már alkalmas legyen, mely okból most még a Harc van, mert a tudatlan embernek egyéb választása nincsen, mert még tapasztalnunk kell, hogy egyszer majd már ne Harcnak éljük meg. Harc. Van. Harc kellene legyen… Continue Reading

Meg KELL magad öld!

Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz.

A keresés korát, tehát az önismeret idejét záró válság a legnehezebb, mert valóságosan bele kell halni. A nagyszerűségembe. Az egóm öl itt meg. Engem. Hogy Én és az egóm immár összhangban születhessék újra… A magány által végzi ezt el, az egó az ÉN elpusztítását, mert az értés, a nagyszerűség, a szabadság ára ez: a magány. Míg végül tenni, lépni, cselekedni – engedni lesz muszáj: az Újat. Rettenetesen nehéz a Continue Reading

Az alázat végül önzés.

Családi fesztivál után tenisz verseny után elvonulás után tábor következett, és nagyon-nagyon erős tapasztalatom, hogy az alázat nyilvánvalóan önzés valójában, mert egészen egyszerűen semmi más nem működik, mint az egyoldalú, kedves és szelíd figyelem, a nyugodt szó, a maximális elfogadás, amire az ember épp képes. Másrészt az is tapasztalatom, hogy ez Continue Reading

Older Posts