Hinni nehéz. Hinni még akkor is nehéz, amikor Hiteles Valaki konkrét szavakkal a szemünkbe mondja, hogy mi Van – igazán Hinni csak tapasztalatok alapján lehet. Mármint azzal arányban. Egy picit jobban, mint amit már Continue Reading
Category / Dolgunk itt
A siker feltétele az autoritás.
A hit tünete a hívás. Hogy merek hívni. Hogy spontán, szinte szándék nélkül hívok, hogy túlígérem, ahova hívok, és ennek ellenére fertőz – mások is elhiszik. Valóságtorzító-mezőként utalnak erre kortárs esetekben. Ami önbeteljesítő. Az ember a valóságot előbb torzítja, majd az, amit a hit szuggesztív ereje által mások fejébe projektálni sikerül valóságként megjelenik. Lehetetlen. De mégis. Continue Reading
Az igazi férfi pásztor.
Bízni kell az igazságban. Sőt. Nem is így, hanem szabad bízni, érdemes bizni, jó bízni az igazságban. Mert lenyűgöző ereje van. Megtart, bent tart, ott tart… aki egyszer igaz dologgal foglalkozik alig kell versenytől féljen. Continue Reading
AKARJ első lenni!
Szoktam méregetni magam. Máig. Szellemi téren, hogy ki mit mond, és materiális szinten is, hogy kinek mije van. Előbbit fontosnak érzem, helyesen figyelni, hogy legyen alázatom másokat előttem haladóként elismerni – utóbbi szégyen forrása gyakran. Hogy Continue Reading
Tökéleten vagyok. Hát te?
Sziasztok, István vagyok… 1122 napja tökéletlen.
Nyolc éve tartok csoportokat. Amit másképp úgy tudok még mondani, hogy nyolc éve kisérletezem csoport formátumokkal. És megvan. Most érzem azt, hogy megvan. Miután évekig túlkomplikáltam…
Köszönöm, Atya!
Hogy igazi értéket, másképp mint szenvedéssel lehetne alkotni: nem hiszem. Még senkit nem láttam, akiknek sikerült volna. Szenvedés mélységei hozzák a megértéseket, ami után a lelkes felívelő tettek időszakai, a korszakkezdések felívelései következnek. Még soha semmi értékeset nem alkottam szenvedés nélkül. Írom ezt most a teraszon, fotelemből, bénultan. Békém van ezzel. Amikor fáj, akkor ott Continue Reading
NE válaszolj!
Huzamosabb ideje legjobb tanács, a mindennapok útvesztőjét navigáló belső iránytű számomra a “Nyílj meg!”, tehát az őszinte önfelvállalás. Tudom, hogy túlegyszerűsítésnek tűnik, de mintha ez az egyetlen döntés lenne végül: félelem vagy bátorság. És minden más következmény. Siker, boldogság, derű, erő, párkapcsolat, közösség, elismerés, hasznosság. Vagy: kudarc, kishitűség, depresszió, vita, betegség és magány, sőt halál. Mind ezen múlik. Hogy Continue Reading
Légy kicsit értéktelen!
Az emberi élet nagy változása az élet közepén pontosan olyan, mint egy szüret a szőlő szempontjából… a gravitációt kövesd!
Szüretelni voltunk tegnap, ami esetemben pincemesteri feladatkört jelent, évek óta már, valahogy így alakult ebben a társaságban, puttonyosoktól veszem át a termést, bogyózóba be, onnan présbe tovább, leve a tartályba, új élet reményében, kifacsart hús a szemétre ki. Kisebb balesetet minden évben szenvedek, de ez Continue Reading
Tégy valami őrültséget!
Huhú, de félelmetes, ez, most, újra, amikor ráérek épp gondolkodni rajta… Ismét sikerült meztelenre vetkőzzek ország világ előtt ezzel a befektetői felhívással, elképesztően félelmetes, szinte halál közeli élmény, ami egyben a leglelkesítőbb is az utóbbi időben. Mintha szükségem lenne rá időről időre, a félelemre – és valóban így is van. Mélyebbre nézve, Continue Reading