Menu Close

Én Vagyok

Joós István blogja

Category / Dolgunk itt

AKARJ első lenni!

Szoktam méregetni magam. Máig. Szellemi téren, hogy ki mit mond, és materiális szinten is, hogy kinek mije van. Előbbit fontosnak érzem, helyesen figyelni, hogy legyen alázatom másokat előttem haladóként elismerni – utóbbi szégyen forrása gyakran. Hogy Continue Reading

Tökéleten vagyok. Hát te?

Sziasztok, István vagyok… 1122 napja tökéletlen.

Nyolc éve tartok csoportokat. Amit másképp úgy tudok még mondani, hogy nyolc éve kisérletezem csoport formátumokkal. És megvan. Most érzem azt, hogy megvan. Miután évekig túlkomplikáltam…

Continue Reading

Köszönöm, Atya!

Hogy igazi értéket, másképp mint szenvedéssel lehetne alkotni: nem hiszem. Még senkit nem láttam, akiknek sikerült volna. Szenvedés mélységei hozzák a megértéseket, ami után a lelkes felívelő tettek időszakai, a korszakkezdések felívelései következnek. Még soha semmi értékeset nem alkottam szenvedés nélkül. Írom ezt most a teraszon, fotelemből, bénultan. Békém van ezzel. Amikor fáj, akkor ott Continue Reading

NE válaszolj!

Huzamosabb ideje legjobb tanács, a mindennapok útvesztőjét navigáló belső iránytű számomra a “Nyílj meg!”, tehát az őszinte önfelvállalás. Tudom, hogy túlegyszerűsítésnek tűnik, de mintha ez az egyetlen döntés lenne végül: félelem vagy bátorság. És minden más következmény. Siker, boldogság, derű, erő, párkapcsolat, közösség, elismerés, hasznosság. Vagy: kudarc, kishitűség, depresszió, vita, betegség és magány, sőt halál. Mind ezen múlik. Hogy Continue Reading

Légy kicsit értéktelen!

Az emberi élet nagy változása az élet közepén pontosan olyan, mint egy szüret a szőlő szempontjából… a gravitációt kövesd!

Szüretelni voltunk tegnap, ami esetemben pincemesteri feladatkört jelent, évek óta már, valahogy így alakult ebben a társaságban, puttonyosoktól veszem át a termést, bogyózóba be, onnan présbe tovább, leve a tartályba, új élet reményében, kifacsart hús a szemétre ki. Kisebb balesetet minden évben szenvedek, de ez Continue Reading

Tégy valami őrültséget!

Huhú, de félelmetes, ez, most, újra, amikor ráérek épp gondolkodni rajta… Ismét sikerült meztelenre vetkőzzek ország világ előtt ezzel a befektetői felhívással, elképesztően félelmetes, szinte halál közeli élmény, ami egyben a leglelkesítőbb is az utóbbi időben. Mintha szükségem lenne rá időről időre, a félelemre – és valóban így is van. Mélyebbre nézve, Continue Reading

Szent István

Kifújtam a levegőt, nyugalom van, lesz ami lesz, van, ami van… előttem emberek zsonglőrködnek a Duna felett. Jó érzés. Eddigi életem legjelentőségteljesebb névnapján öt éves tervet, befektetői anyagot és felhívást tettem közzé, ami mögött tíz éves kísérletezés áll, és egy nagyszerű csapat fél éves munkája nyomán immár Continue Reading

Nem megy a nagyvonalúság? Legyél őszintén kicsi!

Nyilvánvalóan kézenfekvő erény a nagyvonalúság, ami azonban fájóan keservesen nem megy, amíg az ember kicsinek érzi magát. Mert a mélypont közelében szándék bár ugyanúgy támad, de rettegés áll vele szemben, egzisztenciális, de főként lelki okokból, amit csakúgy nem tesz az ember félre. Hogy akkor mi segít? A legfontosabb szerintem Continue Reading

A nyugalom erő. Az erő nyugalom.

Nagyboldogasszony van, ami a házassági évfordulónk, ünnep, igen, de a mérleg ideje is, és meg kell állapítsam, hogy felsültem. Angika leghőbb vágya minden más előtt az utóbbi két évben a gyermekáldás, aki nem érkezik, és én muszáj magamban lássam az okot: Continue Reading

Keresd a Sikert!

A hitem – értsd világgal harmonikus, eredményes és sikeres emberi működésem – legnagyobb, sőt egyedüli akadálya az akaratom. Rég figyelem már, pontosan tudom, és mégsem áll hatalmamban döntéssel elhagyni ezt, “legyőzni magam”, mert az szintén csak én volnék, szintén csak akarat lenne. Hanem Continue Reading

Older Posts