Category / Dolgunk itt
Aki hisz, igazul, tehát gyógyul!
Régen minden reggel írtam… nem körülbelül vagy nagyjából, hanem valóságosan, minden áldott reggel. Aztán kifogytam. Nem a mondanivalóból, hanem az időből. Illetve ez sem. A fontosság érzésből fogytam ki, hogy a legjobban használom magam és az időm, ha ezzel töltöm. Nekem sokat adott a napi írás, egy egészen új szemlélet bontakozott ki – de közben hozzám konkrét férfi-nő helyzetekben fordultak egyre többen, nyilvánvalóan nem Jézus-magyarázatban számított rám a világ, nyilvánvalóan nem volt dolgom vallást alapítani. Elmaradoztam tehát. Innen. Pedig máig lenne, lehetne mit mondani, minden áldott nap.
Hogy értendő például, hogy hatalmat adott gyógyítani? Csak a tizenkettőre vonatkozik, vagy mindenkire, aki követi? És mi köze ennek a mennyek országához?
Őrülj meg, vagy kövess!
Vízionárius, művész vagy normális ember vagy?
Mi az igazság?
Jézus a sírban fekszik. Ma, most, tegnap napnyugta óta… értem, hogy már a sonkára készülsz, de legyen még erre figyelem és idő!
Boldog az lesz, aki adja, amit kérnek tőle.
A fény árnyéka félelem, a szeretet árnyéka agresszió – az agresszió végül soha semmikor nem más vagy több, mint pusztán félelem “csak”.
Hajolj másokéhoz, vagy tartsd a tiedet!
“Ha nem moslak meg Téged, nem lesz semmi közöd hozzám.”
Döbbenetes ez. Hogy valóban. Köze ahhoz van az embernek, akitől elfogad, másképp, mint elfogadás által nem lesz közünk egymáshoz. Egyoldalú kapcsolat. A döntés is egyoldalú, és a felelősség is. Döntése annak van, Continue Reading
Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!
Folyamatosan árulom el magam. Sőt. Magam és az ügyet is, a mai napig, minden héten adódnak pillanatok, amikor gyenge vagyok, lusta vagy gyáva, és bukom. Continue Reading
