Ősz van, a nyár elmúlt, a levelek hullanak, és ezzel együtt az ember lelkében is enyészik, ami idejétmúlt, mégsem kell, mégsem igaz. Magamtól engedem el. Részben. Részben ágak is törnek, amikhez ragaszkodtam volna még, évekig akár, és aki az ágait nem engedi annak a Continue Reading
Van. Most. És ez NEM baj.
Az emberiség egy nagy baja szerintem a hamis próféták. Hogy túl sok van. Túl sok a rossz tanács. Aminek egyik oka, hogy az emberek nagyobbik része szenved, és így akkora tömegek várnak figyelmet, választ, gyógyulást, sikert, iránymutatást, reményt, hogy ez is üzletté lett. Mert a szenvedő ember hiszékeny, minél rosszabbul van, annál hiszékenyebb. Mint a sivatagi szomjazó… bornak, sőt Continue Reading
Az élet útjának felén tapasztalható legmélyebb pont egyik sajátossága, hogy nem egyszerűen csak keserű, de szürreálisan sötét, sőt nem megoldható, mielőtt szürreálisan sötét lenne, mert pontosan a sötétség tarthatatlanságából fakad a megoldása. És ezt tapasztalni kell. Mindenkinek a saját bőrén, amiből aztán pánik-szerű rohammal fordulunk mégis egymás felé az aljára leérve, mert az ember a saját arcát látja a tükörben is meg, hogy Continue Reading
Kérj segítséget!
Tényleg elsők lesznek az utolsókból, és ami még ennél is megrázóbb, hogy az elsőkből utolsók. Nem csak anyagikara gondolok, hanem szellemiekre is, és annak lelki gyümölcseire… Continue Reading
Hogy akkor miért járok misére? Mert Continue Reading
Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz.
A keresés korát, tehát az önismeret idejét záró válság a legnehezebb, mert valóságosan bele kell halni. A nagyszerűségembe. Az egóm öl itt meg. Engem. Hogy Én és az egóm immár összhangban születhessék újra… A magány által végzi ezt el, az egó az ÉN elpusztítását, mert az értés, a nagyszerűség, a szabadság ára ez: a magány. Míg végül tenni, lépni, cselekedni – engedni lesz muszáj: az Újat. Rettenetesen nehéz a Continue Reading
Ismered ezt a ragyogást? Én a lelkemben, belül szoktam érezni olykor, és boldogságnak hívom. Hogy Continue Reading
Sokan feltételezik a gonoszt különálló személynek, én azonban ilyet nem látok, hanem csak fényt és a fény hiányát, tehát árnyékot, mikor az egó kishitűsége a helyes döntést kitakarja… olykor. Gyakran. Hmm. A gonosz valójában Continue Reading
Amikor a nővel viselkedem, tulajdonképpen magammal viselkedem… Hmm, nagyon kemény ez. Hogy magammal vagyok türelmetlen, magammal vagyok indulatos, magamat nem hallgatom meg, ha nővel, asszonnyal, a bennem élő Társsal ilyen vagyok. Ezt jelenti, hogy a részem. Ezt is. Hogy általa Continue Reading