Mindig van kivezető út, mindig lenne, Péter, az ego mindig ki tud(na) valami menekülési kísérletet találni… de egy ponton feladja az ember. Pontosabban: elfogadja a sorsát. Ami a halogatás vége. A halogatás vége, hogy bár volnának logikus lehetőségek ahogy ebből a helyzetből esetleg még kikeveredhetek, de ezt már nem próbálom meg. Hanem Continue Reading
Egészen elképesztően nehéz mások lábát mosni. Ezt tapasztalom. Hogy eleve nagy munka a tett, plusz fantasztikusan sok erőfeszítés az emberek ellenállása, és semmi, de semmi eredménye nincsen. A lábmosásnak. Itt és most nincs, hanem a jövőben lesz csak. Sőt… és ez a friss felfedezés: az is férfiaknál csak. Continue Reading
Huzamosabb ideje döbbentes számomra, hogy kikhez hasonlítanak engem emberek, hogy mennyire egy “megmondóember” vagyok a sok között azok számára, akik még értelemmel keresnek, hogy mennyire Continue Reading
A helyes parancs a szerelem szerető megnyilvánulása.
A világban Rend van, és ez brutálisan kemény. A rend. Hogy az egyik igenis parancsolhat a másiknak, értve ez alatt, hogy mondhatja egyenesen, hosszas körmondatok nélkül is, amit Continue Reading
A hitet nem lehet növelni. Sőt. Olykor az is billen, ami megvan már amúgy, ügyben, csapatban, férfiban, projektben. Paradox ez, de a kettő összefügg, mert a hit pontosan a billegés által növekszik, hogy az ember így Continue Reading
Ősz van, a nyár elmúlt, a levelek hullanak, és ezzel együtt az ember lelkében is enyészik, ami idejétmúlt, mégsem kell, mégsem igaz. Magamtól engedem el. Részben. Részben ágak is törnek, amikhez ragaszkodtam volna még, évekig akár, és aki az ágait nem engedi annak a Continue Reading
Van. Most. És ez NEM baj.
Az emberiség egy nagy baja szerintem a hamis próféták. Hogy túl sok van. Túl sok a rossz tanács. Aminek egyik oka, hogy az emberek nagyobbik része szenved, és így akkora tömegek várnak figyelmet, választ, gyógyulást, sikert, iránymutatást, reményt, hogy ez is üzletté lett. Mert a szenvedő ember hiszékeny, minél rosszabbul van, annál hiszékenyebb. Mint a sivatagi szomjazó… bornak, sőt Continue Reading
Az élet útjának felén tapasztalható legmélyebb pont egyik sajátossága, hogy nem egyszerűen csak keserű, de szürreálisan sötét, sőt nem megoldható, mielőtt szürreálisan sötét lenne, mert pontosan a sötétség tarthatatlanságából fakad a megoldása. És ezt tapasztalni kell. Mindenkinek a saját bőrén, amiből aztán pánik-szerű rohammal fordulunk mégis egymás felé az aljára leérve, mert az ember a saját arcát látja a tükörben is meg, hogy Continue Reading