Menu Close

Én Vagyok

ember-s-ég

Category / Egológia

A kérés a parancs bábja.

A helyes parancs a szerelem szerető megnyilvánulása.

A világban Rend van, és ez brutálisan kemény. A rend. Hogy az egyik igenis parancsolhat a másiknak, értve ez alatt, hogy mondhatja egyenesen, hosszas körmondatok nélkül is, amit Continue Reading

Halogatsz, komposztálsz vagy égetsz?

Ősz van, a nyár elmúlt, a levelek hullanak, és ezzel együtt az ember lelkében is enyészik, ami idejétmúlt, mégsem kell, mégsem igaz. Magamtól engedem el. Részben. Részben ágak is törnek, amikhez ragaszkodtam volna még, évekig akár, és aki az ágait nem engedi annak a Continue Reading

A hamis próféták kora.

Van. Most. És ez NEM baj.

Az emberiség egy nagy baja szerintem a hamis próféták. Hogy túl sok van. Túl sok a rossz tanács. Aminek egyik oka, hogy az emberek nagyobbik része szenved, és így akkora tömegek várnak figyelmet, választ, gyógyulást, sikert, iránymutatást, reményt, hogy ez is üzletté lett. Mert a szenvedő ember hiszékeny, minél rosszabbul van, annál hiszékenyebb. Mint a sivatagi szomjazó… bornak, sőt Continue Reading

Aki emészti magát, még nincsen elég mélyen.

Az élet útjának felén tapasztalható legmélyebb pont egyik sajátossága, hogy nem egyszerűen csak keserű, de szürreálisan sötét, sőt nem megoldható, mielőtt szürreálisan sötét lenne, mert pontosan a sötétség tarthatatlanságából fakad a megoldása. És ezt tapasztalni kell. Mindenkinek a saját bőrén, amiből aztán pánik-szerű rohammal fordulunk mégis egymás felé az aljára leérve, mert az ember a saját arcát látja a tükörben is meg, hogy Continue Reading

Meg KELL magad öld!

Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz.

A keresés korát, tehát az önismeret idejét záró válság a legnehezebb, mert valóságosan bele kell halni. A nagyszerűségembe. Az egóm öl itt meg. Engem. Hogy Én és az egóm immár összhangban születhessék újra… A magány által végzi ezt el, az egó az ÉN elpusztítását, mert az értés, a nagyszerűség, a szabadság ára ez: a magány. Míg végül tenni, lépni, cselekedni – engedni lesz muszáj: az Újat. Rettenetesen nehéz a Continue Reading

Older Posts