Menu Close

Én Vagyok

ember-s-ég

Category / Egológia

Aki emészti magát, még nincsen elég mélyen.

Az élet útjának felén tapasztalható legmélyebb pont egyik sajátossága, hogy nem egyszerűen csak keserű, de szürreálisan sötét, sőt nem megoldható, mielőtt szürreálisan sötét lenne, mert pontosan a sötétség tarthatatlanságából fakad a megoldása. És ezt tapasztalni kell. Mindenkinek a saját bőrén, amiből aztán pánik-szerű rohammal fordulunk mégis egymás felé az aljára leérve, mert az ember a saját arcát látja a tükörben is meg, hogy Continue Reading

Meg KELL magad öld!

Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz.

A keresés korát, tehát az önismeret idejét záró válság a legnehezebb, mert valóságosan bele kell halni. A nagyszerűségembe. Az egóm öl itt meg. Engem. Hogy Én és az egóm immár összhangban születhessék újra… A magány által végzi ezt el, az egó az ÉN elpusztítását, mert az értés, a nagyszerűség, a szabadság ára ez: a magány. Míg végül tenni, lépni, cselekedni – engedni lesz muszáj: az Újat. Rettenetesen nehéz a Continue Reading

A “gonosz” Lehetőség!

Sokan feltételezik a gonoszt különálló személynek, én azonban ilyet nem látok, hanem csak fényt és a fény hiányát, tehát árnyékot, mikor az egó kishitűsége a helyes döntést kitakarja… olykor. Gyakran. Hmm. A gonosz valójában Continue Reading

A Szentlélek egymásban jön el.

Világkép-közösség nélkül kapcsolat sincsen. Fontos ez most pünkösd kapcsán, ami valószínűleg a legkevésbé értett ünnep mind között. Szentlélek? Ugyan… Holott mégis. Van.

Pünkösd a Hogyan ünnepe számomra. Karácsony a Ki, húsvét a Mit, pünkösd a Hogyan ünnepe, amit a korszakos úttal megfeleltetve úgy is mondhatok, hogy Vándor és Amazon nagy témája, hogy “Ki vagyok” és “Mi ez az egész”, amire választ Karácsony ad, mert Continue Reading

Older Posts