Menu Close

Én Vagyok

ember-s-ég

Category / Egológia

Meg KELL magad öld!

Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz.

A keresés korát, tehát az önismeret idejét záró válság a legnehezebb, mert valóságosan bele kell halni. A nagyszerűségembe. Az egóm öl itt meg. Engem. Hogy Én és az egóm immár összhangban születhessék újra… A magány által végzi ezt el, az egó az ÉN elpusztítását, mert az értés, a nagyszerűség, a szabadság ára ez: a magány. Míg végül tenni, lépni, cselekedni – engedni lesz muszáj: az Újat. Rettenetesen nehéz a Continue Reading

A “gonosz” Lehetőség!

Sokan feltételezik a gonoszt különálló személynek, én azonban ilyet nem látok, hanem csak fényt és a fény hiányát, tehát árnyékot, mikor az egó kishitűsége a helyes döntést kitakarja… olykor. Gyakran. Hmm. A gonosz valójában Continue Reading

A Szentlélek egymásban jön el.

Világkép-közösség nélkül kapcsolat sincsen. Fontos ez most pünkösd kapcsán, ami valószínűleg a legkevésbé értett ünnep mind között. Szentlélek? Ugyan… Holott mégis. Van.

Pünkösd a Hogyan ünnepe számomra. Karácsony a Ki, húsvét a Mit, pünkösd a Hogyan ünnepe, amit a korszakos úttal megfeleltetve úgy is mondhatok, hogy Vándor és Amazon nagy témája, hogy “Ki vagyok” és “Mi ez az egész”, amire választ Karácsony ad, mert Continue Reading

Older Posts