A hit tünete a hívás. Hogy merek hívni. Hogy spontán, szinte szándék nélkül hívok, hogy túlígérem, ahova hívok, és ennek ellenére fertőz – mások is elhiszik. Valóságtorzító-mezőként utalnak erre kortárs esetekben. Ami önbeteljesítő. Az ember a valóságot előbb torzítja, majd az, amit a hit szuggesztív ereje által mások fejébe projektálni sikerül valóságként megjelenik. Lehetetlen. De mégis. Continue Reading
Bízni kell az igazságban. Sőt. Nem is így, hanem szabad bízni, érdemes bizni, jó bízni az igazságban. Mert lenyűgöző ereje van. Megtart, bent tart, ott tart… aki egyszer igaz dologgal foglalkozik alig kell versenytől féljen. Continue Reading
… kis feleségemnek, hogy jól van. Lát és hisz és remél és mosolyog. Sőt. A Jóistennek köszönöm, hogy küldte. Ez sem. Azt köszönöm, hogy értelmes tevékenységem van a világban, amihez ő és sok további csoda érkezni tudott. Isten éltet Angika! Szeretlek, Én
A vita sosem gondolatokról vagy igazságról, még csak nem is nézőpontokról szól: hanem energiáról. A vita oka energiahiány. Másképp: hogy magunkra sincs épp elég, nemhogy másokra. Ami azért gond, mert az emberi kapcsolat végül energiaáramlás. Figyelem, érintés, szavak. Ha nincs elég energiánk, akkor nincs miből, tehát nem tudunk pozitívan adni, hanem kérni, csúnyább szóval szerezni próbálunk, sőt a kibillent ember számára egy ponton túl ez élet halál kérdéssé válik. Ezért szükségszerű a viták elmérgesedése. Mert Continue Reading
Szoktam méregetni magam. Máig. Szellemi téren, hogy ki mit mond, és materiális szinten is, hogy kinek mije van. Előbbit fontosnak érzem, helyesen figyelni, hogy legyen alázatom másokat előttem haladóként elismerni – utóbbi szégyen forrása gyakran. Hogy Continue Reading
Sziasztok, István vagyok… 1122 napja tökéletlen.
Nyolc éve tartok csoportokat. Amit másképp úgy tudok még mondani, hogy nyolc éve kisérletezem csoport formátumokkal. És megvan. Most érzem azt, hogy megvan. Miután évekig túlkomplikáltam…
Hogy igazi értéket, másképp mint szenvedéssel lehetne alkotni: nem hiszem. Még senkit nem láttam, akiknek sikerült volna. Szenvedés mélységei hozzák a megértéseket, ami után a lelkes felívelő tettek időszakai, a korszakkezdések felívelései következnek. Még soha semmi értékeset nem alkottam szenvedés nélkül. Írom ezt most a teraszon, fotelemből, bénultan. Békém van ezzel. Amikor fáj, akkor ott Continue Reading
Huzamosabb ideje legjobb tanács, a mindennapok útvesztőjét navigáló belső iránytű számomra a “Nyílj meg!”, tehát az őszinte önfelvállalás. Tudom, hogy túlegyszerűsítésnek tűnik, de mintha ez az egyetlen döntés lenne végül: félelem vagy bátorság. És minden más következmény. Siker, boldogság, derű, erő, párkapcsolat, közösség, elismerés, hasznosság. Vagy: kudarc, kishitűség, depresszió, vita, betegség és magány, sőt halál. Mind ezen múlik. Hogy Continue Reading