Más. Nagyon, nagyon, nagyon, alapvetően más valami a templomok körül, “valami bűzlik” Szicíliában. Ugyanis elképesztően nyitott. Minden. Az összes templom összes kapujának összes szárnya. Tehát nem a főkapun lévő kisebb kapu alsó része – ha az, jó esetben – hanem az egész, mindkét szárnyával. És bent emberek vannak. Sőt. Sokan. És hangosan énekelnek. Hogy melyik volt előbb a számomra érdekes kérdés. Az emberek vannak mélyebb és őszintébb kapcsolatban az Istennel és így az egyházzal is, annak minden esendősége ellenére, vagy az egyház sokkal nyitottabb és hívogatóbb és befogadóbb, mint otthon. Nem tudom. Nyilván is, amennyiben ezek oda-vissza hatnak, de mindenképpen erősen érezhető a különbség. Nagy. Tágas kapuk fejezik legjobban ki, és az a fesztelenség, ahogy emberek ezekben a templomokban mozognak. Ki és be és ki és körbe és be és ki. Mintha szertartás is sokkal több lenne, és azokon emberek, pedig csak szerda volt tegnap. És mégis. Része az életüknek, ahogy a nappalinak sokak szamára az utca, a templom, is, és ez megérintett itt engem. Otthon bejutni sem sikerül sokszor, itt a nap bármely órájában nem egyszerűen csak lehet, de az az élményem, hogy vár, sőt hívogat. Kívánom ezt magunknak is. Nyitott Kapukat!

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!