A lélek nem jön. Magától legkevésbé sem. Nem olyasmi, amiért imádkozni kell, és amikor majd eleget imádkoztam, akkor végre megkapom. Nem. Hanem a Lélek Van, és az ember összhangba tud kerülni vele – összhangba nyugodni –, aminek az ára (módja) pontosan a kín és a bűn és a szenvedés, mikor már eleget tombolt, az ember megnyugszik, mint fáradt vad ló, a Te lelked is, és egyszerűen csak megadod magad a lovasnak, mert mégis csak jó az, ha van rajtam valaki, aki a távoli célt tudja, és fentről a fenyegető gödröket is jobban észreveszi. Hogy akkor Isten a Lovas? Nem. Hanem az isteni bennünk, a jobb, a fényes, a helyes döntésre törekvő ember VAN meg bennünk is, és az élet akkor kezd működni újra, amikor a sok vágy és csábítás összes csapdáit bejárva eléggé kiábrándultunk már abból, hogy majd magunk a vágyaink és az akarásunk mentén rájövünk. Ez van. Amit persze hiába mondok, sokaknak olyannyira hiába, hogy hallani sem akarják, tudják, megölnek inkább, mert a vad lovat a lovas lehetősége nyilvánvalóan fenyegeti, amíg még akarásban és tombolásban és okoskodásban látja a megoldást. Figyelj erre! Hogy ha meg akarnak ölni, akkor túl sokat mondtál túl sokaknak, az embereket

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Isten hozott.

Az új bejegyzések tagoknak látszanak csak, de a hét legjobb írását nyilvánosan is megosztom + Facebook oldalamon videók folyamatosak. Bővebben a rendszer okairól és működéséről ITT.

Barátsággal,
Joós István