Egy alkalommal Jézus így beszélt tanítványaihoz: „Lehetetlen, hogy botrányok ne forduljanak elő; de jaj annak, aki azokat okozza! Jobb lenne, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe dobnák, mint hogy egyet is megbotránkoztasson ezek közül a kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra! Ha vét ellened testvéred, fedd meg! De ha megbánja, bocsáss meg neki! Még ha napjában hétszer vét is ellened, de hétszer fordul hozzád, és azt mondja: Megbántam, – bocsáss meg neki!” Az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet!” Az Úr így válaszolt: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől, és verj gyökeret a tengerben! – engedelmeskedik nektek.”

Lk 17,1-6

*

A szederfa nem mozdul, tehát mustármagnyi hitem sincs – vagy csak nem akarom elég határozottan? Hmm. A helyes álmok megvalósulnak, volt már erről szó, hogy a valódi hit nem akar értelmetlenséget. Míg ezzel szemben az emberek nagy része egyebet sem akar, mint értelmetlenséget, az idő nagy részében. Hogy honnan tudható, hogy a hitem csekély vagy értelmetlen irányba fordítom? Nagyon egyszerű szerintem. Ha nem működik, akkor mindkettő. Ami azért jó hír, mert tehát mindkét oldalon dolgozhatok, egy érme két oldala a hit és az akarat, mindegy melyikben sikerül elmozduljak, nincsenek külön, automatikusan változik a másik is. Jót és jól. Igen. Ugyanaz. Hogy a megbocsátáshoz ennek mi köze? Eredmény. A békés, derűs, tehát megbocsátó, sőt elfogadó lelkület a Helyén lévő ember sajátja. Másképp nincs, másképp nem megy.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!