Hogy ez kemény? Hogy honnan veszem a bátorságot? Hogy felháborító? Értem. De ettől még így van, EGY sorban áll Jónás, Jézus és Én. Lehet felháborító, de vedd észre, hogy azért háborogsz mert Te nem vagy benne. És Igen. Valóban. Nem vagy benne, mégpedig egyetlen okból nem, mert nem mered magadat bele érteni. Pedig szabad. Sőt. Csakis Rajtad áll, az Én csodája, hogy nem privatizálható. Nos? Ízlelgesd. Mi van, ha nem rám érted ezt az Én-t, hanem magadra. 

Jónás, Jézus, Én. 

Elégtétel, Büszkeség, és rögtön utána: Ijesztő. Igen. Nyugodj meg, rendben vagy, valóban ijesztő. Mert ha merem ebbe a sorba magamat érteni az azt jelenti, hogy brutális adósságom van a kortársaim felé. Ugyanis Én vagyok itt, csodák helyett, és nekem lenne dolgom az Üzenetet valahogy átadni. Kemény. Nos? Hogy érzed? Meghagyod nekem, Te inkább mégsem? Szabad. De tudom, hogy TUDOD, hogy nem ez az Igaz. Nem. Hanem Dolgod, ahogy nekem úgy Neked is Dolgod a Rendet terjeszteni, a cethal börtönéből csak akkor jöhetsz ki. 

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Isten hozott.

Az új bejegyzések tagoknak látszanak csak, de a hét legjobb írását nyilvánosan is megosztom + Facebook oldalamon videók folyamatosak. Bővebben a rendszer okairól és működéséről ITT.

Barátsággal,
Joós István