Távol tőlem a politika. Általában. De EZ az interjú megérintett egy hete. Reméltem, hogy indul, hogy nyer, mert őszinte, mert nyitott, mert Ember, mert százmilliók előtt mer az lenni, és a világot olyan jó lenne, ha nem üvöltve sikoltó magányos Egók, hanem családokba gyökerezett emberség irányítaná. Folytatás itt. Első felvonás.

Második felvonás, hogy a napokban szétnéztem, kik is a jelöltek. Amerikában. Nem pártállás érdekelt, legkevésbé sem, hanem, hogy az emberek kik, hogy hogy vannak. Egészen elszomorító volt. Sőt. Mélyen lesújtó. A hangos, a puha, az okoskodó, a gépies és a szögletes. Tragikomikusnak is mondhatnám, ha nem lenne félelmetes.

Harmadik felvonás pedig, és igen, valóságos katarzis most számomra, hogy talán mégis indul. Joe Biden for Presdient! Meggyőződésem, hogy nyer, már nyert, pontosan az interjú által, mert univerzumok a távolság közte, és a többi jelölt között. Jelentőségteljesnek érzem most ezt. A különbséget. A személyt. A történelmi pillanatot.

Végül, igen, a közösségi médiának tulajdonítom. Mert átlátszóvá lettünk általa. És nem csak ő, hanem Te, én, mindenki. Pártok még vonaglanak, de választásokat emberség nyer. Aki őszintén meri mutatni magát. Nyer. Magyarországon is. Ez fog következni. Mert nem tudunk másképp továbblépni, csakis Bizalom által.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!