… mert nincs erőm játszmákban résztvenni, megalkudni, bizonygatni, magyarázni … JÓ ez, mert alig lehet belém kapaszkodni … ahol zuhanás van, ott zuhanni kell, a mélypont előtt a legnagyobb segítség, hogy NEM adok kapaszkodót, felületet a halogatásnak … másrészt JÓ ez azért is, mert magam felvállalásában is Lépek … szolgálat és lábmosás az Út, igen, de ha nem eszem kenyeret, éhen halok, ha nincs, hol aludjak, megfagyok … fontos ez, hogy Felelősséget KELL (értsd: időszerű) vállaljak, ebben is, magamért, az Igényeimet IS, játékosan, de őszintén, aminek örülnék, amit időszerűnek érzek … ez az Én Vagyok Alap … ráadásul minél inkább a Helyemen, minél inkább a Funkcióm szerint, minél inkább Vagyok, Én, annál nagyobbak az Erők, annál szélesebb a Csatorna, annál brutálisabban Merít, ha magam nem vagyok bekötve, ha fogadó gyökeret nem nyitok … napi tapasztalatom ez … hogy KELL a kapcsolódás a Forráshoz, a Konnektor, az Anyag, a Női minőség … JÓ ez a fáradtság, hogy kevésbé menjek bele egyoldalú helyzetekbe, hogy ne alkudjak meg, mert nem megy tovább, mert már nem viselem jól, hogy sokan csak elvennének, még, a bármit, amit adni épp tudok, „barátként”, „beszélgetve”, hiszen szerintük „jár”, mert „egy szinten állunk” … holott nem … egyformán értékesek vagyunk, igen, de NEM állunk egy szinten … egy szinten azzal állunk, akivel NEM akarunk egymástól semmit, aki NEM szükséglet, akivel játékosan és örömmel kapcsolódunk, akivel vállvetve szolgálunk … ezzel szemben, akitől AKAROK – figyelmet, időt, tanácsot, nézőpontot, iránymutatást, érintést, bármit – azzal NEM állunk egy szinten, épp, hanem kiegészítjük egymást, időszerűen … tehát az számomra Tanító – tehát Eszköz, Kapcsolat a Forráshoz … ezt megérteni ÉS elfogadni alap, különben találkozni sincs értelme, hiszen kapcsolódás sem jöhet létre, hiszen valódi figyelem sincs, hiszen alárendelődés sincs, tehát csak pózok, és hiszti, és okoskodás van, mert más nem lehet, amíg az ember a saját fontosságát és értékességét el nem engedi, amíg a térdét meg nem hajtja … ó igen, tudom, kemény szavak … idejük most … és persze, hogy élmény csatornának lenni, mondhatod, de nem tudok, nincs miből adni-adni-adni, felszámolódom, gyengülök, sorvadok, ha töltekezés közben nincs, ha csak széthordanak, ha csak használnak, anélkül, hogy adnának is, mégpedig nem azt, ami szerintük nekem kell (önzés), hanem valódi figyelem, és az én igaz igényeim szerint (szeretet) … a kapcsolódás szeretet, a szeretet szolgálat, másképp nem lehet kapcsolódni … amikor szellemi téren szolgálok, lelki, anyagi téren fogadok – amikor szellemi téren kapok, lelki, anyagi téren szolgálok, és így tovább … keverednek is, hangsúlyok különböző emberi kapcsolatokban változnak, de a Lényeg ez, Tanítók vagyunk, és Fogyasztók is, Mindenki, más-más téren, más-más témákban, de a kiegyenlítés mindenkor fontos … és értem, hogy ez sokaknak „csalódás”, hogy mások szerint „igazságtalan”, hogy akad, aki „világító toronynak hitt”, és olyan is, aki „hány tőlem” … elfogadom, vállalom … egy harmonikus világban ez téma sem lenne … régen a tanítót befogadták, etették, vagy a tanítvány állt be a mester háztartásába, aztán a sötétebb korokban a szerzetesek már koldultak vagy gazdálkodtak … ma sem megy másképp, csak közben még sötétebb lett … és bár nekem öröm a szolgálat, de mostanában túl sokan akartak használni anélkül, hogy az én jóllétem érdekelné őket … ami persze rendben is van, teljesen, NEKEM jelzés a saját fáradtságom, hiszen az én jóllétem az ÉN felelősségem … Nekem kell határokat, kereteket adni, Nekem dolgom magam és a világ állapotára tekintettel lenni … hiszen NAGYON sötét van, közvetlenül a pirkadat előtt állunk … a többség annyira fél, annyira szűkösnek, kicsinek, értéktelennek éli meg magát, hogy fel sem merül benne, hogy adhatna is …nem veszi észre, hogy ÉPP EZÉRT adósodik el, egyre jobban, folyamatosan, nem érti, hogy a világ egyensúlyi rendszer, energiák körforgása, és csak egyre rosszabbul lesz, ha adás nélkül elfogad … a többség nem látja át, hogy a közkeletű vélekedés, hogy majd máshonnan jön vissza, bár igaz, de azt is jelenti, hogy itt és most, MA adósságban marad, adósságot halmoz, gyengül, aki blokkol, aki nem ügyel a kiegyenlítésre … amit igen, én is a mélyponton tapasztaltam meg … ahová tehát le KELL jutni … és UTÁNA már automatikusan rendeljük alá magunkat, önként adunk, helyénvalónak érezzük – UTÁNA már, csak így tudunk bármit elfogadni … az ingyenesség elvárása tehát nagyszerű tükör, az adás önfeledt öröme nagyszerű függés, az igények őszinte vállalása pedig nagyszerű kihívás … adás és kapás, repülni csak KÉT szárnnyal lehet … JÓ ez a fáradtság most.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!