Jézus nevében nem azt jelenti, hogy az ő nevét ismételgetve. Hanem, hogy benne állva, tehát az akaratával összhangban – amit másképp úgy is mondhatunk, hogy olyat kérj csak, amiről tudod, hogy helyes és időszerű, amit akkor is teljesített volna, amikor még itt élt közöttünk. Hogy segítsen sikert elérni vagy a rákból gyógyítson meg? Értem, hogy Szerinted helyes és időszerű, de vajon teljesítette volna, amikor itt volt? Szerintem nem. Jézus együttérzésből tett szerintem csodákat, amihez találkozni kellett vele. Neked ma mennyi esélyed van erre? Értem, hogy “mindenütt ott van”, és akár képes is “mindenkire egyszerre figyelni”, de a csodák lényege pontosan a csodatevő személyes érintettsége. Gondolj bele… Ha nem így lenne, már kétezer évvel ezelőtt teljesített volna minden kérést. Ha nem így lenne, boldog harmóniában élnél, ha nem így lenne kérned sem kellene. Az ezt vagy azt helyettem tedd meg nem jó kérés. Hanem a segíts az. Jézus segít! Sőt. A legjobb kérés a hála. Köszönöm Jézus, hogy ma is segítesz, ahogy tegnap, és tegnapelőtt is. A betegséget legyőzni? Nem. A betegségből tanulni, hogy egész lehessek újra, tehát egészséges, mert a betegség csakis válságban levő, tehát megosztott, mert halogató emberrel történik. Ahogy a sikertelenség is. Vagy hogy találjam meg a társam. Köszönöm, hogy segítesz változni ma, és így egyre alkalmasabb vagyok egy párkapcsolatra, sikerre, egészségre. Ez a helyes kérés. Nem hogy ma teljesítse mert én készen vagyok. Nem vagy. Ha készen lennél, már történnék, amire az ember készen van, az történik. Ha beteg vagy és sikertelen és magányos, akkor erre vagy ma kész. Bármit is hiszel. És változnod kell, hogy ebben változás legyen. Aminek az egyik legnagyobb akadálya Jézushoz könyörögni, mert az pontosan az ellenkezője, annak ami segít. Amikor könyörögsz hárítod a felelősséget, lemondasz az akaratod erejéről, tagadod a saját képességedet, hogy változtass. Szerinted ez jó? Cselekedj inkább! Kérj hozzá erőt, köszönd meg a helyzeted, ami végre kényszerít a változásra, ami amúgy nyilvánvalóan rég időszerű már. Jézus nevében azt jelenti, vele összhangban. Tehát felelősséget vállalva. Jézus nevében csakis az áll, aki vállalja az egy nagy emberi harcot – amit magunkkal vívunk, és amiben a betegség, sikertelenség, magány voltaképpen szövetséges, mert változásra szorít – ahogy ő is vállalta annakidején, végső áldozatra is készen, a halált is elfogadva. Nem az élet a legfontosabb. Lásd ezt végre meg! Ne könyörödj tovább, hanem cselekedj.

*

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.” Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.” Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem.”

Jn 14,6-14

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!