Sokakat látok problémák láttán imádkozni, egymást imádkozásra buzdítani, és fontosnak érzem, hogy ez téves. Csak imádkozni. Hanem cselekedni KELL, az élet útján aktívan járva, szerepet, tehát szerelmet és szeretetet vállalva, bátran lépni, tovább, mert tovább mindig van. Szerelem, amerre tartunk, szeretet, akiket kézen fogunk. Irány és erő, egymás nélkül nincsen, pusztán csak ima által meg egyik sem valósul. Mit teszel? Itt és most. Te! Mit TESZEL ma, avagy ha ma épp tehetetlen vagy akkor mihez kéred imában az erőt, hogy holnap megtehesd? Te. Az “ács gyermeke”, egy valóságos kis átlagos “senki”, akiben a környezeted abszolút nem hisz, akit a családod abszolút nem ért. És mégis! Nos? Atyám, a Te Akaratod Legyen Meg! Hidd ezt el, MERD az egód Akarása helyett a megértéseid Lelkesítő hangját követni, CSELEKEDJ és működni is fog!

*

Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és így beszéltek róla: „Honnan van ennek a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez? És nem Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei? És nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is? Honnét vette hát mindezt?” És csak botránkoztak rajta. Jézus erre így szólt: „Sehol sem becsülik kevesebbre a prófétát, mint szülőföldjén és otthonában.” Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát.

Mt 13,54-58

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!