Jézus születése körüli történések ismétlését mély unalommal hallgattam, vagy 20 éven át – tudom-tudom, haladjunk-haladjunk – mígnem egy nap arra jöttem rá, hogy csudába is, de hiszen ezeknek (is) óriási jelentősége van, sőt valóságosan a legfontosabb szövegek, MERT bennem zajlanak ezek az események.

Máriával kezdve…

“Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá és így szólt: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” Ennek hallatára Mária zavarba jött, és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége! Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.” Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” Ezután az angyal eltávozott.”

Majd József reakciója…

“Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: „Velünk az Isten”. Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét.”

Mária egy ép ésszel lehetetlen helyezet ellenére azonnal aláveti magát, “legyen nekem akaratod szerint”, míg ezzel szemben József szokásokat követ, és “határoz”.

Pontosan ugyanez zajlik bennem…
Napról napra, folyamatosan.

Lehetetlennek tűnő dolgok merülnek fel, a megérzések szintjén (ügy, küldetés, projekt), amiknek a lelkem magát alávetni vágyik (hisz), míg az elmém meg szokásokat mérlegel, valószínűséget számol, határozni próbál (kételkedik).

József és Mária.
Értelem vs érzelem.

Melyikre Hallgatsz???

ÚJ EMBER születik, folyamatosan, mindannyiunkban, megérzések által vezérelt, hitben erősödő, céltudatos, ügyes, közösségi, szeretetben teli, fényes – akinek egyedüli nagy ellensége a saját elménk, a saját kételkedésünk, az intellektus sötétsége… Az értelem korának vége.

Nos?
Te kinek hiszel?

Okkal nem Józsefet ünnepeljük 2000 év óta…

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés

Akkor ajánlom, ha érdekel mélyebb tartalom, vagy ha támogatni szeretnéd a munkát. Bővebb info ITT.