Nagyon, nagyon, nagyon más számomra János és Jézus, amit minden körülmény, így tehát minden részelt is pontosan kifejez. Előbbi a régi, a magányos, a szikláról pusztába kiáltó erős, olykor erő-szakos hang, teveszőr viselet, vegán étrend, ősi hagyományok pontos követése, hosszú sor UTOLSÓ tagjaként ókori próféta, értünk haragszik, útóbbi egy még sokkal hosszabb sor ELSŐ embere, csendes, nyugodt, derűs, mégis összehasonlíthatatlanul hatalmasabb, Hang, aki értünk Igaz, értünk Szolgál, értünk Szeret, türelemmel és alázattal, aki számára a másik ember, tehát a szabad akarat szent, erejével vissza nem él, meggyőzni soha nem próbál, sem kitűnni, pontosan úgy öltözik, mint bárki más, és mindenevő, és mindenkivel evő, szokásokat emberekért félretenni képes, és bár a tekintete, a belőle áradó nyugalom magában “elárulja”, ha figyelsz, akkor szólnia sem kell, a jelenléte elég, de így csak kevesen látják, viszont a szavait – lenyűgöző ez – a tömegek is értik, sőt befogadják.

Példa számomra.

Igen. Vállalom. Szeretnék, törekszem olyan lenni mint Jézus, ami két okból is érdekes, egyrészt mert döbbenetesen messze vagyok, tehát teljes életemre elég a kihívás, másrészt mert nemrég még János próbáltam lenni. Szikláról haragvó magányos hang, aki az embereket márpedig meginti, még ha botrány is lesz. Elmúlt. Nojó. Nyomokban látszik, de a mód változott, igazabb mintát törekszem követni, bukdácsolva, persze, de minden erőmmel. Lenyűgöző ez. A telítettség. Hogy mennyire elég a boldog, mert hasznos, mert jóra törekvő, elkerülhetetlen hullámvölgyeimet is megengedő emberi élethez ez. Továbbá, hogy mennyivel nyugodtabb. “Jánosként” nagyon foglalkoztatott a hatásom, Vándor, majd Lovag korszak, és azóta egyre kevésbé. Megteszem, amit tudok, de a görcs enyhült. Hogy hányan olvassák, hányan osztják meg, hányan fizetnek elő, hányan jönnek el, érdekel, eléggé ahhoz, hogy törekedjek jól csinálni, de sokkal kevésbé, mint régen. Ami által sokkal, de sokkal nyugodtabb is vagyok. Általában.

Egy alkalommal Jézus így szólt a néphez: „Kihez hasonlítsam e nemzedék fiait? Kihez is hasonlítanak? Olyanok, mint az utcán tanyázó gyermekek, akik így kiáltoznak egymáshoz: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Eljött Keresztelő János: kenyeret nem eszik, bort nem iszik. Erre azt mondjátok: „Ördöge van.” Eljött az Emberfia, eszik és iszik. Erre meg azt mondjátok: „Nézd a falánk és borissza embert, a vámosok és a bűnösök barátját!” Az Isten bölcsességét azonban fiai igazolták.”

Lk 7,31-35

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!