Gyógyítok. Napi élményem ez, hogy szavakkal gyógyítok, mert meg tudom mutatni, hogy valóságosan másképp is nézheti, és bár az önbecsapás falait döngetve ledönteni nem lehet, de aki eléggé szenved kaput nyit a szelíden ajánlott új nézőpontra… különösen mikor arra rájön, hogy egyedül az ő felelőssége, hogy hogyan nézi, s hogy ebből fakadóan élet van vagy halál. Meg tudom mutatni ezt, ki tudom hívni a rétre. Mégpedig nem is akárhogyan, tehát nem egyszerűen csak logikus elméletek, hanem tapasztalatok, folyamatosan növekvő esetszám alapján. [Tézis]

Napi élményem továbbá emellett az is, hogy a világ egy nagy, hangos, véleményformáló része szerint kuruzsló vagyok. Hmm. Napjaink farizeusai nem törvényeket, hanem magukat, az agyukat, a racionalitást, az elmúlt száz év tudományos vívmányait követik, mert napjaink emberisége a logika istenének kultuszába fullad épp bele. Ez van. Nem baj, hogy ez van, de ez van. [Antitézis]

Fontos nem elkedvetlenedni. Ami persze nem történhet meg, ha a fény igaz, így tehát folyamatos csiszolódás, minden nappal növekvő alázat marad csak. És ebből fakadó erő, sőt erősödés. Van. Fokozódó nyugalom. A tudomány hamis isteneinek alkonyát éljük, és egyre szebbnek látom, lenyűgöző, hogy részes lehetek. Isten Van. [Szintézis]

*

Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Az ott tartózkodók figyelték őt. Akkor eléje állt egy vízkóros ember. Jézus megkérdezte a törvénytudókat és farizeusokat: „Szabad-e szombaton gyógyítani? De azok nem válaszoltak. Erre ő megérintette a beteget, meggyógyította és elbocsátotta. Azután a jelenlevőkhöz fordult: „Ha valamelyiktek szamara vagy ökre szombaton kútba esik, nem húzza-e ki azonnal?” Azok semmit sem tudtak felelni neki.

Lk 14,1-6

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!