Virágvasárnap az Isten eljövetelének ünnepe, hogy személyesen vesz részt, mindannyiunk életében, minden áldott nap, de ne feledd, hogy ez magában nem megoldás, hanem cselekedni, felelősséget vallani, felé minden erővel törekedni fontos, sőt alapvető emberi feladat – olyannyira, hogy romlani kezd, aki kiszakad, ami kiszakadt bizonyosan romlik, minden romlás egytlen biztos oka ez, aminek a megoldása visszakapcsolódni, felelősséget újra vállalva, a gyógyulás kulcsa továbblépni! 

*

Amikor Jeruzsálemhez közeledve az Olajfák-hegyére, Betfagéba értek, Jézus elküldte két tanítványát ezekkel a szavakkal: „Menjetek előre a szemközti faluba. Ott mindjárt találni fogtok egy szamarat megkötve, és vele a csikóját. Oldjátok el és vezessétek hozzám! Ha valaki szólna valamit, mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége, és mindjárt elengedi őket.” Ez azért történt, hogy beteljesedjék, amit a próféta jövendölt: Mondjátok meg Sion lányának: Íme, a királyod érkezik hozzád, Szelíden, szamárháton ülve, Egy teherhordó állat csikóján. A tanítványok elmentek s úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik. Elhozták a szamarat és a csikóját, letakarták ruháikkal, ő pedig felült rá. A tömegből nagyon sokan az útra terítették ruháikat, mások ágakat tördeltek a fákról és az útra szórták. Az előtte járó és az utána vonuló tömeg így kiáltozott: Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban! Amikor beért Jeruzsálembe, megmozdult az egész város, és kérdezgették: „Ki ez?” A tömeg pedig ezt felelte: „Ő a Próféta, Jézus, a galileai Názáretből.”

Mt 21,1-11

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!