Istenkapcsolat. Hmm… A “van-e Isten” utáni legfontosabb kérdés, hogy akkor – ha márpedig ezekszerint Van, miután ez eldől az ember lelkében (eldől és nem eldönti, ez fontos) –, tehát ha Isten Van, akkor a kapcsolat Vele miképp?
Természet volt az első verzió. Hogy Isten a természet, Abszolút és Hatalmas, és mi totálisan kiszolgáltatottak vagyunk. Először tehát Félni kellett, a félelem volt a “helyes” Istenkapcsolat. Mígnem elkezdtünk fölébe kerekedni… Tűz és szerszám és legfőképp Összefogás által az ember letaszította a Természet Istent. Ami után a Törvény, tehát a “Helyes Együttélés” Kora következett, szemben a Szenvedés, tehát háború éhínség és fertőző betegségek káoszával. Rend, tehát Törvény kellett. A Rend korában a szabály abszolút, a Törvény Istene irgalmatlan, akivel a “helyes” kapcsolat az engedelmesség. Volt. Csakhogy azóta ezen is túljutottunk. A Szabad Akarat (átmeneti) Korának Isteneként Magunkat emeltük pallosra. Csakhogy az Önkozpontúság ellentéte bármely Kapcsolatnak, tehát ez most magányhoz vezetett.
Az emberek ma nem csak Istenhez, de igazán egymással sem kapcsolódnak, hanem jobbára csak érdekeik, és ideiglenes szövetségeik vannak.
Tömegek szenvednek, holott a megoldás nyilvánvaló: a kapcsolat (lesz) rehabilitálandó. Ami igazából nagyon is könnyű, ha csak az önközpontúságon, tehát a “szabad” akarat illúzióján sikerül túljutni az embernek. Mármint nem illúzió. Épp ez a lényeg. A szabad akarat nagyon is valóságos, de JÓL használni csakis akkor tudom, ha valami ÉRTELMES Célt akarok “szabadon”. És az “Értelmes” viszont NEM szubjektív, hanem objektív meghatározott. Értelmes az, ami Hasznos. Hasznos az, ami olyamsihez ad a Világban értéket, amihez érdemes értéket adni. Értéket ahhoz éredemes adni, ami Jó. Jóhoz értéket adni olyan tett által lehet, ami a) gazdagítja, b) megcselelkedhető. Megcselekedni azt lehet, ami időszerű.
A Szabad Akarat zsákutcája után a Hasznosság Kora pirkad, egyre többen érzik. Találd meg – meg KELL találd a Hasznosságodat: mi az a Cél (Ügy), ami valóban jó ÉS lelkesít Téged, hogy résztvegyél benne? Hogyan lehetsz leghatékonyabb?!
Jézus a Törvény korába érkezett – azonban a Törvényt Jézus nem szüntette meg. Hanem a kapcsolatot hozta el. Érdemes részvétel a feladat. Másképp: a feladat napjainkra sokkal nagyobb, mint egyszerűen csak “visszatérni” egy törvényhez, tehát törzshöz. Törvény magában nem vezet boldogságra. Méltó nem az, aki törvényt ügyesen tart be (sem aki szertartásokra szorgosan jár, sem aki mindent jól tud). Hanem, aki hasznos. Tehát helyesen szeret. Tehát helyesen CSELEKSZIK.
A Feladat a HELYES Döntés.
A feladat a Szubjektív és Önálló – és MÉGIS objektív Helyes döntés. Napról napra, pillanatról pillanatra. EZ most a Feladat. Vallásos szavakkal: “a Szeretet Istenének Akarata Feladat”. Nem a törvény. Amihez a törvény tág, és inkább orientációs keret. Szuper, ha érted. De a feladat nem a falat imádni, hanem folyni a mederben. Tehát “Élni, és Cselekedni az Atya Akarata szerint”. Törvénnyel vagy olykor törvényen kívül, mikor a törvény Téved. Ami előfordul. Mert régi és elavult.
Isten Akaratát nem lehet követni.
Akarattal nem. Hanem azzal csakis összhangban lenni lehet. A helyes Istenkapcsolat: Részvétel. A helyes Istenkapcsolat részvétel, tehát a “Helyem” elfoglalása, tehát “szolgálat”, tehát “imádat”, tehát “dicsőítés”, tehát “hit”, “bizalom”, “hála”… ejj, de komplikált szavak, hagyjuk is, tényleg nem vallásos kinyilatkoztatás a szándék.
A helyes Istenkapcsolat Lelkesítő Cél Irtányába Szeretettel Végzett Kitartó Munka.
Jót és jól. És sajnos NEM igaz, hogy a “keresztség által mindenki megkapta a Lelket”. A törvény ebben téved. A Lelket senki nem kapta meg, mert a Lelket nem lehet megkapni. A Lélek – tehát a Helyes Döntés képessége, ami ugye a Feladat – lehetőség mindenkinek, amit nem megkapni, hanem elérni lehet. Sőt. Befogadni. Az ember magában kell teret nyisson, ami nem egy akaratlagos folyamat, hanem épp az akarat meghaladása, félreállás születik. Módja a szenvedés. Az ÉNTUDOM kiégetése az egyedüli mód, ami szükségszerűen jelent szenvedést (a csiszolódás fáj), viszont az ÉN Akaratom visszahúzódásával (letöretésével) arányban az emberben Tér, a Követésre való hajlandóság, a Kapcsolat nyílik és erősödik.
A Lelket csakis kiművelni lehet. A Teret számára magunkban. A HELYES részvétel, tehát a MI születése az ÉN, tehát az önközpontúság “sérülések” (csalódások, bukások, tévedések) által okozott visszahúzódásával arányban történik. Míg átbillen egyszer csak. És onnan aztán gyorsul…
A Lelket csakis kiművelni lehet. Nem szertartásokon osztják. Hanem vagy van Benned HELY (ld. hely-es) vagy még nincsen elég (mert még magad SOK vagy). A Lelket csakis kiérdemelni lehet, az által, hogy a Helyet magában az ember kiműveli. Az által, hogy mer Bátran újat tapasztalni, és így saját élménye gyűlik arról, hogy mi valóban Jó – vagy nem. Soha nem kész, soha nem végleges, soha nem teljes. Hanem útonlévő. Mindenki “csak” útonlevő végül, és ez NAGYON nagy dolog, mert Célt jelent. Ami a Kapcsolat.
Helyeden vagy?
Legfontosabb ez, amiben NE alkudj meg!
… mert IGENIS felkent, tehát Krisztus vagy. Te is. Mind azok vagyunk. A lehetőség Benned, “kedves Teofil”, és igenis Dolgod magadól az önzést Kiművelned. Isten akarata okozat. Kövesd a vágyaidat, és majd eljutsz Isten akaratára! Nem tudsz máshova jutni.
Bátorság!
*
Már sokan vállalkoztak arra, hogy a körünkben lejátszódott eseményeket leírják, úgy, ahogy ránk maradt azoktól, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az isteni igének. Most jónak láttam én is, hogy elejétől kezdve mindennek pontosan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent, tiszteletreméltó Teofil, hogy meggyőződjél róla, mennyire megbízhatók azok a tanítások, amelyekre oktattak.
Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki elismeréssel beszélt róla. Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.”
Összetekerte az Írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok.”
Lk 1,1-4;4,14-21
Öröm, ha megosztod!
