Ontottam magamból az ötleteket, éveken át, és tudtam, mert éreztem, hogy fantasztikus, mert időszerű, mind, a csudába is, és egyet sem tudtam elengedni, mint a sokgyermekes apa, vér a vérből, nem adhatom fel, és gyúrtam őket, össze, egyre újabbakat, még, egybe … persze, hogy fokozódó káosz lett az eredmény … sziámi ikrek, sőt, sziámi sokas iker, akik szó szerint összenőttek, és igen, kérdés, hogy a szétválasztás során életben maradnak-e – viszont meg kell próbáljam, mégis, most, hogy már látom ezt, mert bizonyosan meghalnak, ha nem teszem … nagy-nagy kihívás ez most, amibe pár hónapja már belevágtam, hiszen a MiTiŐk alszik, az Én Vagyok külön került, és a Serpa Szolgálat is megújult, aminek eredményeként a szivesseg.net lassan fellélegezhet, a Játék-Teret egy ideje eleve külön látom, az Akadémia még formálódik, a Helyi Körök keresi a helyét, az Ügy Inkubáció hamarosan önálló életet kap, valamint a Férfi-Nő téma is leválasztandó, külön, egyszerűen érthető módon, talán kapcsolódó konkrét feladatokkal, játékosan.

Az innovátor kihívása az elválasztás és az elengedés.

… az eválasztás az érthetőség és az önálló élet miatt fontos, de azt is pontosan látom, már elfogadom, hogy van közöttük, akinek rövidebb élet rendeltetett, törte az Utat, funkciója ez volt, fejjel előre, de elvégezte, megharcolta, elengednem időszerű … és nem csak a többiek miatt, hanem mert neki sem jó már, torzulni, tovább, csak mert én életben akarom tartani, önzés, szenvedést okozok, a saját véremnek okozok szenvedést, el Kell engedni, időszerű, ami által viszont figyelem, tehát életenergia szabadul fel, a fiatalabbaknak, az újaknak, és a legifjabbaknak, fontos ez most, nagyon, hogy minden teremtménynek megvan a rendeltetése, tehát a feladata, minden ötletnek is, csak az él, más nem élhet, csak, ami időszerű kihívásra válasz, ember, tárgy, bármi, mely feladatot ellátni dolga, pontosabban: mely feladat ellátására kísérlet, merthogy a feladatok, tehát időszerű kihívások a világban folyamatosan vannak, folyamatosan változnak, és mi, emberek, Én, Te, Ő, de egy Edison, vagy egy Einstein, vagy egy Ford is csak az időszerűséget érzi, arra hangolódik, és sok-sok párhuzamos kísérletből csiszolódik az összemberi szinten optimális megoldás, sok piciből, melyek térben függetlenek, de időben és forrásban abszolút egyidejűek, ahol, tehát, éppen ezért semmi nem az én, Te, Ő, Edison, Einstein, Ford szellemi terméke, semmi, de semmi, hanem mind “csak” érzékenység, ráhanglódottság, összhang, ami által az egyén a Mindenség akaratát isnpirációként, fejében felvillanó Fény-körteként megragadni képes, és ha bátor, belevág, ha pedig kitartó, akkor addig csiszolja, míg a lehető legoptimálisabb, tehát leginkább összhangban lévő lesz, aminek a kulcsa épp önmagamat kivonni, amennyire csak lehet, félreállás, és igen, persze, elengedés, az előző kísérlet és próbálkozás és eszme, a tegnapi nagy szerelem elengedése, folyamatosan, ami által az időszerű fokozatosan bontakozik, mindazokban, akik megnyitják magukat neki, és így születnek a “termékek”, tehát a term-ékek, a teremtés ékei, valóságosan … amihez azonban fontos a nem ragaszkodás, tehát annak a tévedésnek az elkerülése, hogy az alkotást, tehát a szellemi terméket késznek vagy a magaménak véljem, hogy azt megkötni vagy másoktól visszatartani próbáljam … nagy tévedés … mert bár rajtam keresztül érkezik, de valójában egyáltalán nem az enyém, semmi, és szabad, persze, visszatartani, de belehal, aki így tesz, szó szerint ha bele … az Apple és Steve Jobs remek példa … a “jogvédelem” megöl, bármilyen téren próbálom is, mindegy, ha a múltat védem, akkor ahhoz kötöm magam, innováció vagy házasság, mindegy, a túlzott utóvédharc dühe engem is felemészt, hanem Előre kell menni, mindig, az Út, az Igazság, az Élet kulcsa sosem a múlt cincálása, hanem a következő lépés, a megújulás, újra és újra …

Másrészt az Élet Közösség, tehát Együttműködés, tehát Szervezet.

… és ez a nemragaszkodás, és a nemkötődés, és a folyamatosan megújuló kibontakozás, a kísérletezés ellenére van így … az Alapító kihívása … hogy az ötlet ötlet, de élni, értéket adni csak akkor tud, ha köré szervezet épül, elkerülhetetlenül szükséges, bármennyire is játszanék még vele, én, az innovátor, strukturálódnia kell, hogy emberekhez eljuthasson a bármi, amihez már többen “kellünk”, hogy a lehető leghatékonyabban gazdagítsa a Világot – és, hogy éltethesse, aki benne dolgozik … nagyon nem könnyű ám ez … egyrészt a folyamatos megújulás, másrészt a struktúra szükségessége, rendeződni úgy, hogy közben Tér is maradjon, életet adni és éltetni, de kisajátítás nélkül, építkezni, előre, a következő lépés, folyamatosan, anélkül, hogy a Cél elfedje az Irányt, vagy hogy a stratégia háborúkba ragadjon … nem könnyű … másrészt felelősségem, és Lelkesít, és a legjobbra törekszem … gyermekeim bár közel állnak egymáshoz, de abszolút más igényeket szolgálnak ki … tehát most egyrészt szétválasztok és elengedek – másrészt, alapítok, mert saját hangjuk, sőt, saját nevük és saját szervezetük kell legyen, mert csak akkor élhetnek, ha mások, ha Te is résztveszel, miközben mégis folyamatosan változnak … lényegre egyszerűsítés következik … JÓ ez a madártávlat.

: )

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!