Mammon. Hmm. Talán ideje megérteni e fogalmat, hogy ki vagy mi a Mammon. Az én válaszom nagyon egyszerű: a Mammon az önközpontúság. Fontos, hogy ennyiben a kép egyszerűsít, tehát félreérthető, mert a Mammon – más néven: a “Gonosz” – NEM külső személy, hanem épp belső, mert önmagát imádja, önmagát teszi saját istenévé, és bukik szükségszerűen, akinek a Mammon, tehát az önközpontúság az isten. Érdekesség, hogy önimádat és Istentagadás így végül egy. Sőt. Az önközpontú depresszió is csak egy variáció ugyane témára. Magad körül forogsz vagy kapcsolódsz? A kérdés. Az egyetlen. A végső. Amiben teljesen mellékes, hogy ennek módja önimádat, mert én annyira szép és okos, sőt tökéletes vagyok, hogy az ÉN nagyszerű rációm számára meg nem érthető Isten nem létezhet, avagy csúfnak és kudarcosnak látom magam, aki számára a világ annyira szubjektív-sötét, hogy ez – az ÉN nagyszerű szenvedésem – nagyobbat, Istent, fényt nem enged. Mammon. Mind. Másrészt magunkat imádni szabad, sőt fontos, mert az önérdek, tehát önimádat örök kísértése csakis annak végső kudarca esetén meghaladható:

ember, imádd, magad, MÉG!

Érdekes tünete az önközpontúság által keltett belső sötétségnek minden konspirációs elmélet, a saját önzésükkel, tehát saját istentelenségükkel szembe nem néző emberek közös vesszőparipája a nagy gonosz összeesküvés, amit ellenük titkos hatalmak – tőke, zsidóság, vállalatok –, a “Gonosz” képviselői világszinten szőnek. Csakhogy ilyen nincs. Hanem lokális emberi önzés Van, adódik össze, az “ellenség” mi magunk vagyunk, magunkat pusztítjuk egymás vélt támadásai ellen védekezve. A megoldás? A megoldás – meglepő, de EZ a legjobb megoldás – dühöngeni, JOBBAN, tehát őszintén vállalni magunkat, nyilvánosan és hangosan, bármilyen hülyeséget akár, mert a depresszió legmélyebb örvényeibe KELL merni süllyedni, hogy aztán ott kapcsolódásra születhessünk újra. Hmm. Bizonyosan van önbecsapásban, aki másokra bármilyen téren mutogat, harmadik felet vélt gonosztól megóvni próbál, az maga felelősséget bizonyosan nem vállal: nem cselekszik. Nem baj. Sőt. A felelős cselekvéshez vezető úton mutogatni előbb HELYES, tedd tehát, ha ez ma az igaz, sőt MENJ ebben mélyebbre, hibáztass, csapkodj, oktass ki, vádolj, hangosabban, MÉG, szélsőségesen akár, a legőszintébb érzéseket vállald, bármilyenek is, mert magadat végül csakis így láthatod meg: a többi őrültben!

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a mammonnak is. Ezért azt mondom nektek: ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja életét egyetlen lépésnyivel is megtoldani? És a ruházat miatt miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek a mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig nem fáradoznak és nem is szőnek. Mondom nektek: Salamon még dicsősége teljében sem öltözött úgy, mint egy ezek közül! Ha a mezei virágot, amely ma virul és holnap a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor titeket nem sokkal inkább, kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mibe öltözzünk?! Ezeket a pogányok keresik. Mert a ti mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségetek van. Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok hát a holnap miatt! A holnap majd gondoskodik magáról! Elég a mának a maga baja.”

Mt 6,24-34

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!